Tegnap, midőn négy nap után újra eljutottam Budára (kétlakiak vagyunk, mint a komló... nem eccerű életforma, de vigasztal a tény, hogy idővel remek dolgok forrhatnak ki belőle), megtapasztalhattam, hogy itt már javában dönget a tavasz. A kis galád. Jól beköszöntött ide a távollétemben. Rügyeznek a fák, nyílik az aranyeső és az utcánk sarkán levő bokorból konkrétan a fülembe üvöltötte egy széncinke, hogy NYITNIKÉK!
(Nemtom mennyire vagytok amatőr ordítómókusok, de érdemes figyelgetni, ahogy ezek a télen csak rövid hívószavakkal kommunikáló madáretető-fosztogatók szépen-lassan újratanulják ezt a jellegzetes dallamot minden tavasszal. Mert ezt ám csak bizonyos hőmérséklet/naphosszúság/hormonszint felett lehet előadni. Így megy ez énekesmadáréknál. Kíméljük a torkunkat, amíg lehet.)
(Nemtom mennyire vagytok amatőr ordítómókusok, de érdemes figyelgetni, ahogy ezek a télen csak rövid hívószavakkal kommunikáló madáretető-fosztogatók szépen-lassan újratanulják ezt a jellegzetes dallamot minden tavasszal. Mert ezt ám csak bizonyos hőmérséklet/naphosszúság/hormonszint felett lehet előadni. Így megy ez énekesmadáréknál. Kíméljük a torkunkat, amíg lehet.)
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Valóban tavaszt van: nálunk is megjelent a rozsdafarkú. Irtó vicces, ahogy a fenekét riszálva, lábával rugózva kiabál...
V.
8)
Megjegyzés küldése