Post musica poszt

A hülye címe csak arra utal, hogy éppen egy After Music-beli koncertről igyekszem beszámolót írni, csak ehhez kapcsolódóan megszellőztethetem latin-tudásbéli erős hiányosságaimat. A poszt lényeges része ugyanis arról szól, hogy Kerekes Band koncert volt, ezen belül pedig Doneszkó barátomnak igyekeztem gratulálni az egy éves születésnapját ünnepelő, rendhagyó módon szubjektív koncertbeszámoló-blogjához. Azért rendhagyó módon szubjektív, mert saját élményekre alapoz ugyan, de a színpad előadói oldaláról, nem pedig az előtte őrjöngő tömegből tudósít. Így olyan szakmai "titkokat" is megtudhat belőle a Nyájas Olvasó, hogy pl. mi zajlik a zenész lelkében húrszakadás ill. petárdarobbanás esetén, mivel szórakoztathatjuk magunkat a turnébuszban hosszabb utak alatt (alvás, Nintendo), vagy éppen hányszor kell újramelegíteni a spagettit, míg elkészül egy stúdiófelvétel. Emellett mindig szem előtt tartja, ami szem előtt van: név szerint az Első Sort. Aki hozzám hasonlóan a tömeg elején szeret bulizni Kerekes koncerten, az bizony az A-kategóriás kitüntető címet kapja. (Azt hiszem egyszer már E jelzésig jutott a besorolás, ez a "szisztematikusan leültetett" közönségre vonatkozott..., na az A az valami egész más...)  Ha meg párban megy az ember, akkor még azt is megstatisztikálják rajta, hogy koncert közben csókolózik-e. Ha meg még van olyan pofátlan, hogy szintén zenész és szintén blogger mivoltára hivatkozva barátkozni kezd a Doneszkó Kollégával, akkor bizony azon se csudálkozhatik, ha néha Kollégina néven említik direkt a beszámolókban. (Arról nem is beszélve, hogy ártatlan szakmai csetelés közepette Futurama fertőzést is elkaphat, nagyon könnyen.)

Summa summarum, D.E. blogja egy éves lett, és ehhez még egyszer itt is szeretnék nagyon gratulálni, mert számomra hasznos és szórakoztató olvasmány. Kapott tőlünk megemlékezésként egy üveg egyedi címkés egri vörösbort, amit majd elfogyaszthat a saját egészségére. :)

A címke készítésénél merült fel bennem, hogy hogyan is írjuk azt latinul, hogy 2009 óta, mert ilyeneket szeretnek feltüntetni a pincészetek, hogy ők már hűderég préselik a szőlőlevet. A jogásztól a főig-helyettesig mindenféle kollégát letámadtam a kérdéssel, született is jó pár verzió, végül saját makacsságomnak köszönhetően maradtam az "ex A.D. 2009"-nál, de nem vagyok ezzel teljesen nyugodt. Ez az apró kudarc viszont megkímélt attól, hogy további latin poénokkal kedveskedjek, pedig az Elsősor mottója - "Commorate a musicista per a su organum cum non servi nihil facet aliqui putesco" (a zenész maradjon a hangszere mellett, bár attól még nem menti meg semmi, hogy hülyeséget csináljon) - igazán megérdemelt volna valami komolyabb replikát. Latinológiai toprongy volnék vala.

Inkább a koncertről. :)

Munka után egyenesen odamentünk a tett helyszínére, mert én két hónapja rettegek, hogy azon a kicsi tánctéren nem lesz helyem. Még a szervező srácot is zaklattam ez ügyben. Némiképp megmentette a helyzetet, hogy a fiúk két nappal korábban már adtak egy koncertet Budapesten a Morrisonsban és úgy tűnik sokan inkább a fizetős, hétközi bulit preferálták, így pont annyian lettünk a végére, amennyien még pont kényelmesen elbulizgattunk. Fél hétkor azonban még egy árva lélek sem volt rajtunk kívül. Szerencsénkre így bőven nyílt alkalmunk hosszasan ünnepelni és szórakoztatni a Kollégát, majd jó három órával később simán elfoglaltuk az elsősor jobb szélét. Innentől dehidratált állapotig táncoltuk és ugráltuk magunkat (képzelhetitek, micsoda száraz csókok lehettek azok ottan a statisztikában...). A Luczi még két napig nem hallott rendesen és hát nekem is csengett mindkét fülem. A jobb konkrétan húsz centire lehetett az egyik hangfaltól,  úgyhogy az a koncert elejétől, a balba pedig néha a Luczi próbált belemagyarázni, de egyszer elkövettem azt a hibát, hogy visszakérdeztem, mire belekiabálta még hangosabban és onnantól annak is vége volt. 

Külön meg kell említenem a Bad Guy c. új nótát, ami már a beállás alatt megütötte a fülünket. Az üldögélős részben sörözgettünk, így pont nem láttuk a színpadot, csak hallottuk, hogy valami furcsa szinti-hangszínen szól az egyik szólóhangszer, amiről nem bírtuk eldönteni, hogy a kinek a torzítója. A brácsa és a koboz versenyeztek, mivel a Zsombi közben énekelt. Aztán hiteles forrásból megtudtuk a megfejtést és később saját szemünkkel is meggyőződhettünk róla: Zsombor bizony beszerzett egy elektromos dudát, amit éneklés közben is nyomkodhat. Eccerűen zsenyiál. A számot két okból is meg kell dicsérnem. Egyrészt, mivel van nekije szövege, mégpedig komolyabb, mint az "úúú-úúú", vagy a "nánáná", máris orra alá dörgölhető mindenkinek, aki eddig azt a véleményt képviselte, hogy "jó ez, jó ez, de nincs benne ének, úgyhogy egy idő után uncsi". (Csendesen megjegyzem, ekkora show-mant, mint a Fehérzsombor ritkán hord hátán a Föld. A Luczi minden egyes koncertjük után megbánja, hogy abbahagyta a furulyatanulmányait, mert cikinek hitte. Pedig furulyával is lehet az ember rocksztár. De mellette mindenki más is tesz hozzá elég unikomot, sok más befutott zenekaron sokat dobna még a ennek a negyede is.) Másrészt annyira fülbemászó, hogy ahhoz képest, hogy kétszer hallottam, most is simán dúdolgatom különböző foszlányait.

Itt pedig most elvágom a hosszúra nyúlt beszámoló fonalát. Az este további része sok-sok mosolygásról szólt, sok-sok ismerőssel és sok-sok utánpótlandó folyadékkal. Rostos baracklevet ellenben ne vegyetek ottan, mert gyaníthatóan aranyból préselik.