Szülihétvége

Mi már a Marcsival évekkel ezelőtt eldöntöttük, hogy szülinapot nem érdemes egy nap alatt ünnepelni. Minimum kettő, mert ugye egyik nap az övét kell, másnap meg az enyémet. De akkor már akár lehet egész szüli-hetünk is, minek kicsinyeskedjünk az idővel. Idén is egy egész hétvége jutott nekünk, de már péntektől jogosult vagyok úgy viselkedni, mint egy szülinapos. Magyarán minden úgy történik, ahogy én akarom. Én meg úgy akarom, ahogy two people like this. Pl. munka után Vörösmarty téren kenyérlángosozni, hirtelen ötlettől vezérelve megmászni a Gellért-hegyet, Pest Erzsébet és Buda Jenő mellől bámulni a kivilágított várost, szétszorongatni egymás kezét (mert ne higgyetek a színelméletnek, a kék szín is lángolhat), snooker stílusban biliárdozni, éjjel hazasétálva EGYÜTT énekelni a Születésnapi zsúrt...

Ma meg várhatom, hogy este legyen és menjünk a MarcsiTücsi partyba, ahová majd eljön a sok kis pajtás, aztán zenélünk székeken ülve, meg táncolunk asztalon állva, meg eszünk tortát, megiszunk mindent. Addig mostan dögledezek itthon, kicsit szó szerint, mert elindultam ugri-bugri aerobicra, csak inkább mégse mentem, mert fáj a torkom és most nem esett volna jól. Helyette vettem magamnak zsírmentes édességet, meg kesudiós csokit, meg csilis mogyorót, meg egy miniszoknyát. Mermérne. Még az is lehet, hogy bringát is fogok portalanítani, meg tojást pingálni. De az is lehet, hogy nem. Mermérne. Szülihétvégém van.