Szent Patrik napi SuSUlás

... és eljöve vala az Szent Patrik napja, mikor is az Sunny Side Up zenekar végre valahára fellépe vala, az Rocktogonban, az elképesztő Firkin zenekar előzenekaraként. Már jó, hogy vére eljöve vala az szerdai nap, mert már kezdtem megkattani vala.
Zenekarozni jó. Saját zenekart csinálni még jobb, mert nyilván az az alap szándék, hogy akkor olyan zenét játszunk, amit mindenki szeret, ha meg még saját dalokat is tudunk játszani, akkor aztán miénk az földi mennyeknek országa. Csak manager (kéretik fonetikusan ejteni) nélkül ne vágjon bele senki, mert olyan szép ősz hajjal végzi, mint a Feketejenci. Ami sejthető, hogy egy ilyen buli szervezésekor felmerül, mint akadály, az fel is merült. Ami nem sejthető, az is. De koncentráljunk a végeredményre, márpedig az messze felülmúlta az akadályokon által-nintendózás közepette lemorzsolódott álmaimat. Ezért pedig köszönet jár:

• Marcsinak és Geregőnek, akik egyelőre a zenekar. A Sunny Side Up egy remek trió, ami nagyon remélem egyszer bigband lesz. Én már hallom a szimfonikus kíséretet a háttérben. Addig is őrülten hálás vagyok, hogy velük zenélhetek, mert emberileg és szakmailag is velük kattog leginkább együtt a zagyam meg a szívem. Ők meg azt gondolnak erről, amit csak akarnak, mert végül is demokrácia van. :)
  
• Pergernek, aki hétfő délelőtt tudta meg, hogy aznap próbál, szerdán pedig játszik. Személyesen már agyon ajnároztam, de sosem lehet elégszer. Ölel-ölel, cupp-cupp, kicsi szívek repkednek szerte-széjjel!
• Tamásnak, Geregő öccsének, akivel az Irish Coffee óta nem sodort össze az élet minket, mert már Heted7 határon is túl jár, de most elérte, hogy szívünk húrjai úgy rezegnek, ahogy a cajon dobban...
• A Firkinnek a meghívásért, azon belül is Rozi mérnök úrnak, hogy kihozta a hangosítási lehetőségekből a maszkimumot.
• és a hálás közönségnek, beleértve az elfogult és elfogulatlan ugráló-kiabáló-táncoló-tapsoló tömegalkotó egyedeket!

Részemről az élmény úgy nézett ki, hogy nem számítottam ekkora felénk áradó lelkesedésre, úgyhogy örömömben csak úgy füstölt a vonó a kezem alatt. Az akusztikus felállás ellenére eléggé vadállat módon zúztunk, persze csak a megengedett sebességkorlátok betartása mellett. De határozottan láttam embereket BULIZNI. (Igen, igen, Etus és Luczi táncprodukcióját sem felejtettük el. Soha nem is fogjuk.) Csak a saját dalok nem szóltak fent a színpadon túl jól, melynek egyik oka, hogy én állva kényszerültem gitározni, azt is kölcsöngitáron. Másik, hogy nem a Rocktogonba lettek ezek hangszerelve. Harmadik, hogy majd legközelebb jobb lesz. Amúgy nagyon elfogult anyám szerint jól szóltak azok is, nagyon elfogult pasim szerint nem szóltak annyira jól, mint kéne.

Itten egy kritika, például rólunk is. Borzasztóan büszkék vagyunk, hogy emlékezetes sláger lett a Szentmihályon presszó lesz, "vér- és sörpezsdítő" a zenénk és hogy azt írták rólunk, köszönőviszonyban vagyunk a hangszereinkkel. Mindig mondjuk is Marcsival, hogy helló Fülöp, szia Berci!