Siklótól Siklósig

Megint KékBab haknim volt, ezúttal Siklóson, ami azért nem vicces, mert nagyon messze van, de azért meg vicces, mert a nagybátyám a budavári siklónál dolgozik és onnan indultunk, mert délelőtt még ügyeletes volt. De legalább siklóztam végre egyet: Maaargittal fölfele, Gellérttel meg lefele. Ráadásul megnéztem végre a szerkezetet, ami mozgatja, meg a titkos üzemi helyiségeket a várhegy gyomrában. Valamint megtudtam, hogy nagybátyót odabent csak "Mester"-ként és "Öreg Padavan"-ként emlegetik a kollégák. Megtisztelő. Legközelebbi vérvételnél megnézetem a midiklorián szintemet, hátha.

Ha már a rémes szóviccnek áldoztam ezt a bejegyzést, jöjjön egy másik, csak mert ma annyi mókás nevű falunevet láttunk útközben, mint pl. Matty, ami alapján szeretnénk, ha lenne végre Zaccs is, sőt, Táska példájából kiindulva megalapítanánk a Szatyor nevű települést is. (Zengővárkonyról meg nagyon szép dalt írtam, igaz véletlenül a János bácsi keljen fel dallamára, de nem hiszem, hogy jogdíjat fognak érte követelni...)

Marcs: Nééézd máár, Csarnóta!
Tücs: Csar-nó-ta, Csar-nó-ta! (a keljen fel dallamára)
Marcs: Ha Ákost Tamásnak hívnák, akkor ez most lehetne vicces. :)
Tücs: De Ákos az Ákos. Csarnóta más.

Felhívnám mindenki figyelmét, hogyha Dunakömlődön utaztok át, álljatok meg a halászcsárdánál és vegyetek töpörtyűs pogácsát. Nem fogjátok megbánni. Évek óta rajongok érte és még mindig ugyanolyan jól csinálják.

Amúgy meg hihetetlen dolog történt. Volt ma Aiming For Sunday koncert. Az első, amint nem voltam ott. És még mozog a Föld!