Puncs

Szeretek szüttyögni ünnepek előtt, mert a sok csalódás ért már a karácsonnyal kapcsolatban és ezekért jólesik magamat sajnálni. (Nem, nem az a bajom, hogy nem a húsvéti nyúl hozza a karácsonyfát.) Az önsajnálatnak megvolt viszont mindig is az az előnye, hogy magányos tevékenység, és ebben elmélyülve egészen jól éreztem magam mégis: elvonultam zenét hallgatni, gyertyafénybe bámulni. És ez jó volt. Amúgy meg utáltam a felhajtást, de azért szerettem ajándékokkal készülni, meg szerettem össze-vissza enni mindent.
Idén valahogy megint csak nem bírt még magával ragadni az ünnepi hangulat. Nem mintha lenne rá időm. :) De tegnap fél nyolckor botorkáltam hazafelé és hirtelen felindulásból mászkáltam egy kicsit a Vörösmarty téren. Fény kellett és melegség. Így hát egy bögre nagyon lassan hűlő meggypuncsot szorongatva bámultam az óriási piros-arany karácsonyfát.
És jó volt. Ott, magamban.