Shop-ska

"Hogy lehet, hogy minden olyan olcsó itt a boltban?
Hogyhogy ilyen nagy ez a bolt? A kicsi meg hol van?
Basztikuli, kisközért, túl nagy a hiátus.
Hovatűnt a minőség? Hova tűnt az árus?"
(Sertéske és a neveletlen fráter)

Három napja szobafogságban élek egy fránya vírus miatt. Már halálosan unom a kekszdiétát és a citromos teát (bájdövéj, senkiháziak kezébe került a citromimport! miért nem lehet ebben a városban hónapok óta normális citromot kapni??? ha kifacsarod nem jön belőle lé, csak olyan lesz mint egy egyujjas kifordított bundakesztyű! le a citPOMokkal!!!). Agyamra mentek a fészbúk alkalmazások, kivégeztem egy egész Futurama évadot (ez egy jól megtervezett továbbképzés első lépése, így most hivatalosan is egy fokkal hibbantabb vagyok), 85x130-as montázst készítettem a saját magamat és a barátaimat ábrázoló kedvenc fotóimból (mindenki rajta van! mondom mindenki! még te is, aki asszed, hogy megúsztad! :) aki meg nincs, az vagy fényképész, vagy majd rajta lesz. punktum!), kimostam az összes szennyest és hatszor átgondoltam, hogy nem vagyok hajlandó átgondolni az életemet.
MENNI kellett. Ki. El. Akárhova!
Hát akkor fogjuk a nyuszira. Nyuszi nincs a környéken, úgyhogy maradnak a madarak. Sikeresen az ablakpárkányomra szoktattam a környék cinkéit egy kis minőségi diómorzsalékkal, de a diót én is szeretem, meg egész télre pont elég lesz a fűtészámla luxusnak, venni kellett hát téli madáreledelt. Ha meg már arra járunk (nem mintha konkrét úticélom lett volna, de ha már), akkor be is néztem gyorsan a Marcsi és a Mikkemakka által ajánlott butikba, hátha van régóta áhított farmerszoknya.
A Kosztolányi közelében levő Femina butik igazi butik, pici, madár is alig jár arra, de az áru Franciaországból jön egyenesen, és a tulaj annyira jó üzletasszony, hogy inkább megmondja, hogy most nincs olyan cucc, ami nekem kell, majd nézzek vissza jövő héten, minthogy rám tukmáljon valamit, amire nincs szükségem. Ezt a fajta kiskereskedelmi hozzáállást nagyon tudom becsülni.
Megyek hát továbbagyalok, hogy inkább el kellett volna menni egy plázába, dehát minden odébb van, én meg nem akartam messze menni. Váratlanul kiszúrok egy cipőboltot a Bocskai úton: hoppá, csizma is kell! Egyrészt, mert csak barna van, másrészt mert annak is eltűnt rejtélyes módon az egyik gumisarka... gyanítom betett neki a múlt heti hajópadlón-ugrálás. Újabb pici bolt, nem túl forgalmas helyen, de dugig van szebbnél szebb bőrcipővel. Az eladó néni nagyon kedves, nagyon beszédes. Miközben villámgyorsan felméri az igényeimet, rengeteg választási lehetőséggel áraszt el. Kicsit fennakad a szeme, mikor mondom, hogy nem árt, ha színpadképes is az a csizma, dehát végül is - mondja ő - mindenkinek kell valamit csinálni. Ő is már nyugdíjas, de a világért nem ülne otthon. Minek? Hogy simogassa a macskát egész nap? Az unokái már 18 évesek, mégsem várhatja el, hogy nála üldögéljenek és unatkozzanak. Szívembe zártam a helyet, már kinéztem egy hótaposót és egy alkalmi cipőt is, mondom is neki, hogy még biztosan találkozunk.
Felvidulva, új szerzeményemmel baktatok tovább a piac felé, bár két lépés után kiderül, hogy nem is kell odáig mennem, a szomszéd boltban állateledelt árulnak. Újabb mosolygós eladó, biztosítva vagyok, hogy egész télen tartanak majd madárkaját. Fillérekért.
Örvendezek hát tovább, hogy milyen jó is, hogy itt a környéken még ennyire sok a kiskereskedő, igazi maradványfalu a nagyvárosban, majd a Fehérvári úti zebránál belém csap a felismerés: egy nappal korábban megnyitott a régi Skála helyén az Allee... Hatalmas, csilli-villi pláza, tele nyitási akciókkal. Gőzöm sincs honnan jön ide ennyi ember, de nyüzsög az egész.
Időm mint a tenger, egy ici-picit muszáj benézni, mert azért csak kéne az a fránya szoknya is...
A promódban egyszerre két eladólány sürög körülöttem, nagyon jó arcok, vicceskednek, sorra hordják a szoknyákat, győzködnek, hogy vegyek inkább sortot, ha már ilyen jó lábam van, sopánkodnak, hogy honnan szedtem, hogy 38-as méret kell nekem, hát ők megmondták már ránézésre is, hogy nagy lesz...
A szomorú tény, hogy végül mégis a zorzéban találom meg az igazit, végül is csak 500Ft-tal olcsóbban, de sajnos ilyenkor nem számít, hogy gyakorlatlan újoncok vesznek körül, ha egyszer ebben fenekem is van, nem csak lábam. A pénztáros is kb. aznap kezdett, sűrű elnézéseket kér, de aztán csupa jó híre van, hogy pl. 1500 Ft-tal olcsóbban adják nekem a szoknyát, mert már akciós, csak még nem lett átcímkézve, meg választhatok kulcstartót és kapok ajándékkupont énameg szép rózsszín Thank God I'm a Woman feliratú szatyrot. Engem is simán lekenyereznek a multik.
Pici felderítő bámészkodás után irány haza: ennyi költekezés után ebben a hónapban asszem jobb, ha megszokom a diétát, de azért pici búfelejtőnek vettem egy tábla karácsony ízű milkacsokit. :)