Ezt a remek koncepciót találtam ki magamnak, hogy ne vegyem el a lelkesen blogoló Kolléga kenyerét. Írok jó kis nőcis beszámolót a Kerekes koncertről. :)
Szóval:
"Juuuujj, fiúúúúk, aaaanyira cukik voltatok!!! Rekedtre sikítoztam magam!"
Na jó, azért maradjunk annyiban, hogy a Tücsök azért mégiscsak a Tücsök, bár szó ami szó, kivételesen tényleg extrém nőcis formáját hozta, csak hogy komoly önkritikát gyakoroljak mindjárt itt az elején. Mert például nem partizott már ki tudja mióta egy igazit, úgyhogy teljesen elfelejtett öltözködni is. Mármint azt felejtette el, hogy ha egy nő buliba indul, hatszor átöltözik és teleszórja a szobáját az ÖSSZES göncével. Kész csoda, hogy Évi nem ábrándult ki ezek után az eddig kedves-rendes-udvarias-amúgyisaligvanotthon lakótársából. Konkrét kisstílű sztárhisztit vágtam le neki, mely magában foglalta az összes szoknyám és harisnyám felpróbálását, tükör előtt sopánkodást és végső csapásként annak a ténynek a kétségbeesett ismételgetését, hogy a Kerekest ugyanaz fotózza, mint a Malackákat és úristennemnézhetekkiakárhogy, mert mindig kiszúr a tömegben. Richie tényleg ott volt, tényleg fotózott, tényleg kiszúrt, de eléggé melléfoghattam, mert egész koncert alatt szomorú képpel morgott nekem, hogy rémes, rémes, rá se bír nézni a hosszú csizmára miniszoknyával, még a munkakedve is elmegy tőle... Azt hiszem az eheti Malacka koncertre egy jó hosszú krumplis-zsákban megyek.
Amúgy totálisan kiszúrtam magammal is, mert állati kényelmetlen úgy pattogni felfelé fél métereket, hogy közben a gyakorlatilag nem létező szoknyád hatvan centit emelkedik. Mikke-makkával elől tomboltunk, és jókat röhögtünk egymáson: ő a pántnélküli topját rángatta felfelé, én a szoknyámat lefelé. Öngól a javából. Jól megérdemelt. :)
Mindezek ellenére istenien éreztük magunkat, csak az első sorba nem sikerült eljutnom, pedig bérletem van oda elvileg. A negyedikből indulva a másodikig küzdöttük fel magunkat. Kétszer volt lehetőségem eljutni az elsőig: először udvariasan átengedtem a lehetőséget Richinek, hogy nyugodtabb körülmények között dolgozhasson, másodszor megpróbáltam én előretörni, de lelkesen pogózó egyetemisták kitúrtak. A Doneszkó megígérte, hogy elsősorban foglalkozik a benyújtott panaszommal. Őt amúgy nagyon sok dicséret illeti, például a fantasztikus tánckoreográfiákért, amiket ígérete szerint majd nekem is megtanít, bár ehhez több éves komoly tréningre kell számítanom. Meg sok minden más mellett (hozott nekem agyament rajzfilmeket, tenkjú tenkjú!) azért is megdicsérem, mert divatot teremtett. A közönségben egyértelműen ki lehet szúrni a nagy számban jelenlevő Doneszkó rajongókat a fekete egyensapijukról. :)
Fontos momentum, hogy végre eljött a Marcsi is, és hullafáradtsága ellenére nagyon értékelte a produkciót. Évinek meg hálás köszönet, hogy kibírta az otthoni hisztit, odafuvarozott, és még azt is türelmesen végigvárta, hogy én hosszas szakmai eszmecserét folytatok a koncert után a Kollégával. Már nagyon rám fért egy ilyen csajos buli.
Végezetül egy hosszabb szösszenet a koncert végéről, javaslom, hogy legalább a basszusszólót várjátok meg... ;)
Szóval:
"Juuuujj, fiúúúúk, aaaanyira cukik voltatok!!! Rekedtre sikítoztam magam!"
Na jó, azért maradjunk annyiban, hogy a Tücsök azért mégiscsak a Tücsök, bár szó ami szó, kivételesen tényleg extrém nőcis formáját hozta, csak hogy komoly önkritikát gyakoroljak mindjárt itt az elején. Mert például nem partizott már ki tudja mióta egy igazit, úgyhogy teljesen elfelejtett öltözködni is. Mármint azt felejtette el, hogy ha egy nő buliba indul, hatszor átöltözik és teleszórja a szobáját az ÖSSZES göncével. Kész csoda, hogy Évi nem ábrándult ki ezek után az eddig kedves-rendes-udvarias-amúgyisaligvanotthon lakótársából. Konkrét kisstílű sztárhisztit vágtam le neki, mely magában foglalta az összes szoknyám és harisnyám felpróbálását, tükör előtt sopánkodást és végső csapásként annak a ténynek a kétségbeesett ismételgetését, hogy a Kerekest ugyanaz fotózza, mint a Malackákat és úristennemnézhetekkiakárhogy, mert mindig kiszúr a tömegben. Richie tényleg ott volt, tényleg fotózott, tényleg kiszúrt, de eléggé melléfoghattam, mert egész koncert alatt szomorú képpel morgott nekem, hogy rémes, rémes, rá se bír nézni a hosszú csizmára miniszoknyával, még a munkakedve is elmegy tőle... Azt hiszem az eheti Malacka koncertre egy jó hosszú krumplis-zsákban megyek.
Amúgy totálisan kiszúrtam magammal is, mert állati kényelmetlen úgy pattogni felfelé fél métereket, hogy közben a gyakorlatilag nem létező szoknyád hatvan centit emelkedik. Mikke-makkával elől tomboltunk, és jókat röhögtünk egymáson: ő a pántnélküli topját rángatta felfelé, én a szoknyámat lefelé. Öngól a javából. Jól megérdemelt. :)
Mindezek ellenére istenien éreztük magunkat, csak az első sorba nem sikerült eljutnom, pedig bérletem van oda elvileg. A negyedikből indulva a másodikig küzdöttük fel magunkat. Kétszer volt lehetőségem eljutni az elsőig: először udvariasan átengedtem a lehetőséget Richinek, hogy nyugodtabb körülmények között dolgozhasson, másodszor megpróbáltam én előretörni, de lelkesen pogózó egyetemisták kitúrtak. A Doneszkó megígérte, hogy elsősorban foglalkozik a benyújtott panaszommal. Őt amúgy nagyon sok dicséret illeti, például a fantasztikus tánckoreográfiákért, amiket ígérete szerint majd nekem is megtanít, bár ehhez több éves komoly tréningre kell számítanom. Meg sok minden más mellett (hozott nekem agyament rajzfilmeket, tenkjú tenkjú!) azért is megdicsérem, mert divatot teremtett. A közönségben egyértelműen ki lehet szúrni a nagy számban jelenlevő Doneszkó rajongókat a fekete egyensapijukról. :)
Fontos momentum, hogy végre eljött a Marcsi is, és hullafáradtsága ellenére nagyon értékelte a produkciót. Évinek meg hálás köszönet, hogy kibírta az otthoni hisztit, odafuvarozott, és még azt is türelmesen végigvárta, hogy én hosszas szakmai eszmecserét folytatok a koncert után a Kollégával. Már nagyon rám fért egy ilyen csajos buli.
Végezetül egy hosszabb szösszenet a koncert végéről, javaslom, hogy legalább a basszusszólót várjátok meg... ;)
Bejegyzések
10 megjegyzés:
Na, most erre mit mondjak?
A rucival nem volt baj, sőt! :)
A koreográfia nem bonyolult, úgyhogy a felvételről - noha olyan sok nem látszik belőle - el lehet kezdeni az alapozást :) :)
D.E.
Ígérem szorgalmasan fogok gyakorolni! :D
a rucival tényleg nem volt semmi baj, gondban is voltam hogy előre nézzek (a színpad fele...) vagy mögém (a táncos lábak felé...).
miért nem lehet egyszerre 2 irányba nézni (és fotózni???)
Bírja már ki csütörtökig, akkor mindkettő egy irányban lesz. ;)
már csak 1-et kell aludni, és csütörtök... =)
teljes (audio)vizuális koncentrálás lészen az est folyamán!
Eeeejha! :D
be-szá-mo-lót-!
DE
Öt-hat-hét-éééés...
(Kollega, maga is bírja mán ki holnapig! Lesz új miniszoknya, meg új csizma. Ja, meg új dalok is lesznek, de persze neked mind új. :))
nem mindegyik nóta volt új, csak az újak! vannak azért kedvencek is ám =)
ja, és a szerelés is rendben volt ;)
Mármint a két új közül kedvenc? Akkor sejtem melyik az. :D
Mindúj csak a Zákosnak lenne, de ő nem tud csak úgy hipp-hopp iderohangálni, neki majd egyszer szervezünk egy koncertet Egerbe. :)
Kíváncsian várom a tegnapi fotókat!
Megjegyzés küldése