Csak most volt időm elolvasni Kini barátném bécsi hányattatásait, ahol is a kortárs komolyzene szépségeibe avatták őt be. Erről eszembe jutott, hogy a legmodernebb darab, amit valaha szimfonikus zenekarral játszottam, Charles Ives "The Unanswered Question"-je volt. Ezért a darabért rajongok, ennél tovább viszont nem merészkednék a világért se, egyelőre. Szerintem a zenetörténelem egyik leggyönyörűbb vonóstémáját írta meg benne, bár ezzel így önmagával nem lett volna méltó a "modern" jelzőre. Így hát a vonósok valójában (ködös emlékeim szerint) csak az erdőben élő néma druidákat jelképezik, akik egyhangú örökkévalóságukban mormolják a saját csendjüket, míg a fúvósok igyekeznek a disszonáns izgága szólóikkal feltenni a Zélet, a Világmindenség meg Mindenre vonatkozó kérdést, majd meg is válaszolni azt, de a végén ők is elvesztik a fonalat. Szerintem volt esze ennek az Ives-nak.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése