Van ilyen is.

Hogy a Tücsök, a vadalma, tökfej, cheeese Tücsök rosszkedvű. Ritkán ugyan, de akkor aztán.
Mer győzködi magát, hogy az ősz szép, az ősz jó, nem is gáz, hogy korán sötétedik, mit neki egy kis hideg, meg egy kis eső... aztán hirtelen elege lesz az önelnyomásból, rájön, hogy csakazértis utálja ezt az egész szutykot. Ráadásul a mobiltechnológia ördögének apró tréfája miatt kénytelen hazafelé venni az irányt, ahelyett, hogy menne egyenesen lélekmelengetős Lájthóz próbára. Otthon meg leroskad, bámul ki a szutyokra és inkább elbőgi magát. Bámulja a telefont, hogy legalább fel kéne hívni a Lájthózt, hogy gáz van, a Tücsök lebénult, vagy ami még jobb lenne, felhívni a drága kedves Banosgeregőt, hogy Geregőőő, hüpp-hüpp, kedves Geregőőő, gurulj le gyorsan a Tücsökért a hegyről, mert lefagy a könnycseppes nózija, ha kidugja az esőbe, pedig most aztán leginkább szerető Lájthóz közösségre lenne neki szüksége, meg muzsikálásra. De Tücsök csak nem bírja felemelni a telefont, csak szorongatja a gitárját, aztán telefon csörög, Bálint hívja ZZTop koncertre, de az lenne ám csak a nagy lelkiismeretfurdalás, aztán mire végre felemeli magától is a telefont, akkor csak hisztizik a Petinek, aztán szüttyög a Marcsinak, aztán meg tárcsázza elhanyagolt Jóanyját és egy órán át csak mondjamondjamondja. És akkor Jóanyja javasolja, hogy főzzön jó kis teját, és Tücsök főz is Marcsitól kapott csokis teját, és Jóanyja javasolja, hogy olvasson valami kis ezoterikus olvasmányt, és Tücsök kinyitja kedvenc ezoterikus honlapját, megkeresi a legutóbb olvasott irományt, továbblapoz egyet, és leesik az álla, mert az iromány címe: "Törődjetek magatokkal!". Egy hete az a kevés ember, aki picit mélyebb rétegeit ismeri a Tücsöknek, ezt mondja, hogy Tücsök, kicsit törődj már magaddal. Úgyhogy Tücsök belenyugszik végül a belenyugodnivalóba, körbepárnázza magát, fogja a kis laptopját és szürcsöli a teját és magával törődik. Illetve belepárnázza magát az online szociális hálójába. Csak cseveg, mindenféléről, a Mikkemakkával a randa időről, meg az infraszaunáról, Sanyival az ikejában nem kapható sarokpóktalanítóról és kanálgalléról, a Doneszkóval éjjeltől másnapig a Jackson Analogue furcsa ritmusértelmezéseitől a húros hangszerek megigéző világán, a gyermekkori balettórák életen át tartó pszichofiziológiai hatásán, a rövid távú anomáliák megfigyeléséből eredő kutatási eredményeinek múltban és jövőben való párhuzamos publikálásán át a ificizásig mindenről. Persze a csokis teától nem tud aludni akkómá, hiába lett végrepéntek, úgyhogy forrókakaómérgezés-gyanús Bótossal még kicsit amolyan éjjeli humorbagoly módra filozofálgat és csak aztán go to sleep.

Másnap felkel, jókedvű, bekapcsolja útközben a rég nem használt mp3 kütyüt és megszólal a Bjútifúl Déj a Jútútól, a Gellért-hegy szépen őszül, a Szabadság híd mögött napsugár oszlopok törnek lefelé a felhők közül, a Váci utca felé sétál, mert az olyan reggeli luxus, rég nem hallott dalok régi hangulatokat idéznek, megérkezik mosolyogva, időben... majd konstatálja, hogy ma kellett volna a Kálvin tér felé mennie a megrendelt virágcsokorért, úgyhogy indulhat is vissza...

Sebaj. Depinek depi, de úgy tűnik legalább a mániákus fajta.

P.S.: Gyött az Etus, hozott vidám sárga virágcsokrot, meg brutálcsokis sütit a Zila Kávéházból. Csak úgy, mert Rexi kutyus jobban lett, és én megmondtam előre.