Olyan jó kis tegnapeste volt, hogy először is elmentünk Marcsival a Csészényi Kávézóba, ahol békebeli forró csokit akartunk inni, ami porosodó emlékeim szerint rumos mazsolaszemeket tartalmaz. El is mentünk és én beszéltem megállás nélkül, meg néha őt is hagytam szóhoz jutni, merthát nagyon ritkán találkozunk mostanság (beű) és rengeteg minden történik. Rendeltünk két békebeli forrócsokit meg két belga csokitortát. Aztán kiderült, hogy a békebeli az csak olyan sima mezei forrócsoki, mert a rumos-mazsolásat arisztokraták forrócsokijának hívják, de akkor már mindegy volt, meg különben is agyonvágtuk az egész forrócsokizást a belga csokitortával, ami tömény merénylet, minden elképzelhető vonatkozásában. De legalább felvettük a harcot a sötétséggel: elébe megyünk az ősznek, nem hagyjuk, hogy elkomorítson minket!
Aztán olyan jó kis este volt, hogy átugrottak Virágék és elmentünk kocsikázni négyen, hogy meghallgassuk a szép új navigátorukat, aki egy székely bácsi hangján mondja nekik, hogy "itten fordujjá balra, te!". Közben belecsöppentünk a Schönherz qpa eseményeibe és kicsit bámultuk a koli épületét, ahogy óriáskijelzőnek használják a keleti tájolású ablakait és ilyeneket alkotnak vele. Műegyetemistának lenni külön életérzés, ezt már sokszor gyanítottam életem során.
Aztán olyan jó kis este volt, hogy megállapítottuk, hogy holnap (azaz ma) lesz egy éve, hogy volt a második HajráPeti! koncert, így aztán tegnap (azaz tegnapelőtt) volt egy éve, hogy Leához költöztem, így aztán jövő héten lesz egy éve, hogy... na persze, ezt meg miért kötném az orrotokra? Mindjárt HajráPeti! 3, ez itt a lényeg.
Aztán olyan jó kis este volt, hogy IT Crowd-on röhögtünk Sanyiékkal, mert sokadszorra is vicces, hogy mi is az az INTERNET.
Megy olyan jó kis este volt, hogy néztük a mértéppenalaszkát, ami kicsit vicces, kicsit meg már sok a jóból, de azért kikapcsolni kicsit a fejünket, meg összekucorogni azért teljesen megfelel.
És olyan jó kis este volt, hogy... na de még mit nem! Most mondtam, hogy nem fogok én itt mindent az orrotokra kötni...
Aztán olyan jó kis este volt, hogy átugrottak Virágék és elmentünk kocsikázni négyen, hogy meghallgassuk a szép új navigátorukat, aki egy székely bácsi hangján mondja nekik, hogy "itten fordujjá balra, te!". Közben belecsöppentünk a Schönherz qpa eseményeibe és kicsit bámultuk a koli épületét, ahogy óriáskijelzőnek használják a keleti tájolású ablakait és ilyeneket alkotnak vele. Műegyetemistának lenni külön életérzés, ezt már sokszor gyanítottam életem során.
Aztán olyan jó kis este volt, hogy megállapítottuk, hogy holnap (azaz ma) lesz egy éve, hogy volt a második HajráPeti! koncert, így aztán tegnap (azaz tegnapelőtt) volt egy éve, hogy Leához költöztem, így aztán jövő héten lesz egy éve, hogy... na persze, ezt meg miért kötném az orrotokra? Mindjárt HajráPeti! 3, ez itt a lényeg.
Aztán olyan jó kis este volt, hogy IT Crowd-on röhögtünk Sanyiékkal, mert sokadszorra is vicces, hogy mi is az az INTERNET.
Megy olyan jó kis este volt, hogy néztük a mértéppenalaszkát, ami kicsit vicces, kicsit meg már sok a jóból, de azért kikapcsolni kicsit a fejünket, meg összekucorogni azért teljesen megfelel.
És olyan jó kis este volt, hogy... na de még mit nem! Most mondtam, hogy nem fogok én itt mindent az orrotokra kötni...
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Tücsi, több mint egy éve írod ezt itten. Azt hiszed, nem bírunk visszafele keresni a blogodon?
Ha-ha-ha... Ha-ha-ha... Sok sikert! :)
leitatlak és kiszedem belőled :)
vagy vasárnap hazafele anyukádat kérdezem ki :)
Megjegyzés küldése