Új, folytatásos teleregény: A Társasház

Véget ért hát végre az albérlet-keresési mizéria, meghonosodtam újból. Megint csak sikerült tartani magam az utóbbi évek tendenciájához, így újabb megállónyi távolságot haladtam a 47-18-41-es villamosvonalon. Az izgalmas kérdés, hogy az Andor-Kalotaszeg-Etele-Bártfai táv megtétele után mi lesz majd, ha egyszer eljutok a Gellért térig, ahol ezen vonalak szerteágaznak? Onnan melyik sínpárt követem majd? :)

Az albérlet keresés amúgy - a legendákkal ellentétben - nem egy bonyolult feladat. Felesleges túl sok energiát feccölni bele, igazából mindössze annyi a feladat, hogy a megfelelő hirdetést kell a megfelelő időben elolvasni. Ezt az elméletet már bizonyítottam dán lakótársam felkutatása során, most pedig csak megerősíteni tudom. Nézegettem én itt-ott, szüttyögtem pár embernek, küldtek is az ismerősök-ismeretlenek rengeteg ajánlatot, de egyik sem tűnt annyira vonzónak, hogy személyesen is felkutassam. Aztán mikor már egy hét se volt hátra, akkor gyorsan beültünk Évivel, akkor még leendő, most már szerződéses lakótársammal a Tranzitba wifi-t és limonádét csapolni. Innentől nagyon gyors volt a menetrend:
18.00 Telefon, hogy mindketten késünk. :)
18.10 Találkozás létrejötte, Tranzit étlap tanulmányozás
18.15 Rendelésfelvétel
18.35-ig Küszködés a wifi beállításokkal
19.00-ig Iwiw és ingatlanos lapok laza böngészése, egy-egy elszórt telefonnal
19.00 Évi: "Kétszobás, Mohai." Tücs: "!!! Híjjad, rögvest!"
19.05 Évi: "Mikor nézhetjük meg?" Főbérlő: "Most?"
19.15-ig Limonádék kényelmes elszürcsölése, indulás a tíz percre lévő célpontra
19.45 Lakásból kilépés, egymásra nézés: "Nézzünk még másikat?" "Szerintem ne." "Szerintem se."
19.50 Főbérlő értesítése a döntésről
20.00 Foglaló kifizetése
No, ennyi. Nem bonyolult ez. :)

Azóta voltunk szerződést aláírni és kulcsokat átvenni. A ház kertvárosi környezetben található, háromszintes, tizenkét lakásos. Hogy ez pontosan mit jelent, azt csak most kezdjük megérteni. Másfél óra alatt több lakóval ismerkedtünk össze, mint bármelyik eddigi lakhelyünkön egy év alatt. (Jelenlegi lakhelyem pl. csak a szomszéd Kovácsnénivel kerültem kommunikációs viszonyba, amibe már beletartozik az is, hogy hallom, amikor a nagyothalló férjével kiabál, akire mellesleg mérges vagyok, mert a liftbe égő cigarettával száll be, a kilencediken!!! Amúgy a Kovácsnénitől kétszer kaptunk kedves régi megsárgult kockás papírra kézzel írott üzenetet, az egyiket a liftre ragasztotta karácsonykor néhány kedves szóval és fenyőággal, a másikat a szemétledobóra, hogy kedveskislányok a pizzásdobozokat ne próbálják begyömöszölni ide, mert eldugul az egész szerkezet. Hát ennyi a kapcsolatom a Kovácsnénivel.) Most meg kapásból van jó arc szomszéd Bélabánk, fekete macskával, politikai nézeteinket szem előtt tartó özvegy szomszédnénink, akit csak a férje vezetéknevén tudunk szólítani, Lenke nénink (!), aki a ház szíve-lenke, és bármilyen kérdéssel fordulhatunk hozzá, de a háromhavonta ránk eső lépcsőház takarítás ügyében nem ismer tréfát... és még vagy féltucat szereplő, akik mind kedvesen fogadtak, aranyosnak tituláltak minket és még azt is megengedték, hogy hébe-hóba tartsunk bulit, bár semmilyen ilyen szándékunkat nem fejeztük ki irányukba.

Úgy érzem, A Társasház c. új rovatunk még sok meglepetést tartogat számunkra. :)