Fél félmaraton

Vasárnap fitten-frissen ébredtem, futócipőt húztam, bringára pattantam és átrobogtam új otthonomba, ahová a találkát beszéltem meg önjelölt futóedzőmmel, Etussal. Próbáltam előtte lebeszélni az együtt futásról, mondván, hogy nagyon régen szántam már rá magamat (nyár vót, melegben meg nem jó), ki fog röhögni tutira. Aszonta annál jobb, futunk is, és még jókedve is lesz. Menni kellett.

Kezdésként el akartam magyarázni, hogy mi a szokásos útvonalam, de kapásból le lettem ugatva, hogy inkább induljak már el. Hát mentünk. Etus nem járt még a Kopaszi-gáton, úgyhogy arra felé vettük az irányt. A tiszteletére az Öböl minden zeg-zugát bekocogtuk, tetszett neki. Végül is 57 percet futkároztunk, pont ennyit is bírtam most így hirtelen, bár közben egyáltalán nem volt megerőltető, mert beszélgettünk, vagyis Etus beszélt én meg tőmondatokban válaszoltam, illetve ha kézjelekkel vagy arcjátékkal is meg lehetett oldani a kommunikációt, akkor inkább arra szavaztam. De meg lettem dicsérve, hogy ügyes lány vagyok. Eddig rendben is volna, de Etus örömében gyorsan benevezett a novemberi félmaratonra is. Végül is csak kétszer ennyit kell ott teljesíteni... :-/

Kaptam már edzéstervet is, bocsánat "edesterv"-et, mert ez volt az emil címe. Gondolom a futás után megehető csokoládémennyiséget is tartalmazza.

Muszáj még az Etust kicsit méltatni, mert a maradék cuccomat (20 zsák ruha, dobozolatlan könyvek, fél tonna egyéb apró szir-sz@ar) két fordulóval úgy átdobáltuk egyik-helyről a másikra az edzés után, hogy csak lestem. A két forduló között azért ebédeltünk gyorsan egyet, mert mindketten szédelegtünk rendesen.
Én még délután hősiesen kitakarítottam ex-otthonomat, hogy eredeti állapotában szolgáltathassuk vissza a tulajdonosának. Karácsonyfának öltözve meglátogattam még egyszer a szelektív hulladékgyűjtőt, valamint kidobtam vagy hat zsák nem szelektálható szemetet, amiből három feleslegesen összegyűjtött műanyagszatyrokból állt és még így is maradt két zsák egyéb ottfelejtett dolog, amit negyed órás araszolgatással (csak még a következő oszlopig jussunk el...) tudtam csak átcipelni az öt perc sétára lévő új lakásba. Érdekes módon nagyon jót aludtam aznap éjjel. Biztos mert beszívtam azt a sok vegyszert...

A szobám jelenleg térdmagasságig borítva van szatyrokkal, mindent negyed órás kutatóexpedícióval tudok csak megtalálni, de nem adom fel. Még egy hét, és internet is lesz, utána meg mi baj érhet?