Szép a bőröd

A Három Megátalkodott Blogger jól megmutatta a világnak, hogyan is kell ÉLNI.

Egyetlen borongós megjegyzést kellett csak elejtenem a fészbúkon ahhoz, hogy Etus közölje, erre valamit inni kell, ZöPö pedig tálalja rögtön a megoldást: azt az ivást ne adjuk már alább valami görög rotonda vagy retsina, vagy ezeknél megjegyezhetetlenebb és kimondhatatlanabb nevű görög fehérbornál, irány a pünkösdfürdői Gyradiko!

A nap előzményeihez hozzátartozik, hogy volt vagy fél 11, mire el bírtam indulni a munkahelyem felé, ráadásul gyorsan kiderült, hogy úri módon kocsikázhatok odáig Virágékkal, akik pont az Állatkertbe igyekeztek. Útközben a We Will Rock You-ra tomboltunk Petikével, a Városligetben pedig rengeteg, a parton takaros sorban ücsörgő récével együtt nézhettük a tavi szinkronúszó kacsa-előadást. Még innen sem sikerült az irodába orientálódnom, idén gyereknevelési szabadságon lévő vitorlás kapitányunkkal, azaz Péter barátommal elmentünk enni egy kis indiai kaját. Mire beértem, már várt egy épp külföldre induló kolleganő, akivel jól eltraccsoltunk búcsúzás gyanánt, majd sürgős kávézhatnékunk lett a Bótossal és hipp-hopp már ott is volt Etus, hogy menjünk már moziba. Merthogy görög vacsi előtt még a Harry Pottert is meg köllött nézni, ami "egy jó film, csak hosszú és unalmas". Ezt a kritikát a női mosdóban hallottam, ahova a film felénél kényszerültem távozni a nézőtérről, a film ugyanis tényleg hosszú, ráadásul a férfimosdóban szórják egymásra az átkokat a kis huncut varázslófiúk, és ennyi csőtörést én nem bírtam már nyugodtan végignézni. Jobb is volt ez így, mert pont arra értem vissza, hogy Dumbledorral megitatott a Harry egy csomó vizet, hát ez a jelenet pisilés előtt maga lett volna a tömény horror. (Hú asszem még sosem írtam le a blogban a pisilés szót. Jajj, most meg megint!)

Nekem azért tetszett a film, Etusnak meg a csajok benne, de ZöPö aszonta ezt sosem bocsájtja meg nekünk. De megenyhült és mégis elvitt minket gyrost meg dzadzikit enni. Nem igazán tudta, hogy mire vállalkozott szerintem. Kicsit sem próbáltunk nem idiótán viselkedni. Etus már az odafele úton kikiabált a kocsiablakon minden csinos csajnak (néha másoknak is), hogy "Szép a bőröd!". Ezt a flörtölős dumát Harrytől tanultuk és megunhatatlan poénforrásnak bizonyult. Ezen kívül kedvenc beszédtémáink a "te jó ég, mekkora csülkei vannak annak a nőnek!", "istenem, de szép az a pasi, szerinted meleg?", "figyeled azt a szőkét, még egyszer sem mosolygott, szerinted az ágyban is ilyen?" és az epilálási szokásaink voltak. (Tudom, ezt a részt várja mindenki, szóval összefoglalom az igényeket: Etust ne közelítsétek borostás csükökkel és hónaljakkal, engem meg mesterségesen csupasz mellkasokkal, amúgy egyéb területeken toleránsabbak vagyunk, de az esztétikai szempontokat itt is tartsuk szem előtt.)

Kiderült, hogy a nyelvtudásunk is sokkal fejlettebb, mint eddig sejtettük. Etus azon sajnálkozott, hogy görögül senkit nem tud elküldeni az anyjába, javasoltam neki, hogy mondja egyszerűen nekik azt, hogy Oedipus. Lehet ám választékosan, művelt ember módjára káromkodni.

De még mielőtt azt gondolnátok, hogy rémesen alpári figurák vagyunk és semmi érzékünk a széphez, jóhoz, romantikushoz, el kell mesélnem, hogy nekünk nincs is, de ZöPönek hálistennek van, ezért az este befejezéseként kifuvarozott minket a Szentendrei-sziget északi csücskére. Az extra autókázás egyetlen apró fájdalmas pontja részemről, hogy így másfelé hagytuk el a Római-partot, mint amerről érkeztünk, és nem tudtam elénekelni az úthenger dalát, hogy "Nánási úúúút, ha végigmegyek rajtaaaaad!", pedig akkor ez nagyon vicces ötletnek tűnt. (Igaz azt is megígérték a fiúk, hogy leszerelik nekem az egyik utcanévtáblát, de így arról is elfelejtkeztek.) A szigeten elég nagy sár volt a korábbi esők miatt, de ez egy biológust nem rettenthet el, még magassarkú szandálban és koromsötétben sem. Amúgy végül is telihód vót. A parton meg már csak finom, száraz homok, amiben mezítláb lehet ugrálni, hűs Duna, amibe bele lehet tapicskolni, csillagos ég, kilátás a visegrádi várra, csend és nyugalom. Leszámítva persze minket, akik vérfarkasoktól rettegtünk, meg attól, hogy ZöPö azért visz minket éjjel kirándulni, hogy elásson valahol élve, esetleg termékbemutatót tartson.
Viszont végre megint azt éreztem, hogy élek. Utoljára ezt a fülemnek kedves közhelyet anyámtól hallottam, aki kiment bulizni a Zöld Pardonba Csík zenekar koncertre. Egész vicces, hogy idén nyáron ő többször járt ott, mint én. Mer én még egyszer sem.