A folyók bölcsessége

Van úgy, hogy az embernek nincs jókedve. Nem mondom, hogy kellemes egy állapot, de túlságos erőfeszítéseket tenni ennek felszámolására, na az sem biztos, hogy egészséges. Néha a legnagyobb hepaj kellős közepén, a legjobb barátokból álló hatalmas brancsban is hirtelen úgy érezheted magad, hogy legszívesebben egyedül lennél, csendben, mert a kinti zaj nem nyomja el a fájdalmat, akkor meg inkább haddfájjon.
Amennyire a kinti zaj nem tesz jót a benti csendnek, annyira hatásos a kinti csend a benti zaj ellen. Nekem ilyenkor segít egy nagy összefüggő vízfelület, pl. a lassan hömpölygő Duna látványa. Marcsi naplemente-terápiára jár a Kopaszi-gátra, én az öblöt akartam bámulni, meg a csillagokat. Az öböl is szép, tele romantikázó párocskákkal, nyugovóra térő récerucákkal, de az öböl azt mondta: Tücsök, ne kergesd itt a gondolataidat körbe-körbe, ez csak egy zsákutca, a gáton túl ott az igazi folyó, hozzám képest hatalmas, megjárta a fél világot, mindent tud, mert mindent látott, vagy látni fog, vagyis mindent lát egyszerre. Kimentem hát a gát végébe, kerestem a homokos parton egy kényelmes uszadékfát és néztem a Dunát. A Duna pedig szépen kisimította és elszállította minden kétségbeesett és látszólag végtelenített önsajnáló mentális tevékenységemet. A Duna azt mondta: Tücsök. Ejnye Tücsök. Pontosan tudod, hogy a látszólag káoszban is minden harmóniára törekszik. Azért mert te most nem látsz át a gáton, még ugyanúgy része vagy a végtelen és bölcs folyónak. Ott pedig minden a legjobb mederben folyik. Úgyhogy ne aggódj, mert már minden megoldódott, ne keress, mert már megtaláltad, és ne agyalj, mert tudod te azt már rég. Most pedig vegyél néhány mély levegőt, hányszor kell még emlékeztetni téged rá, hogy ez a legjobb, amit ilyenkor tehetsz. Amúgy meg sipirc innét, ha nem tűnt volna fel, a napot sem láttad rendesen a felhőktől, mégis hogy akarsz itt csillagokat nézni?
Mentem hát tovább, de valahogy a hazafeléhez még nem volt kedvem. Tekertem felfelé a rakparton, hogy kicsit még a víz közelében maradjak. Van még ott bőven lehetőség hazafelé kanyarodni. A Műegyetemnél botlottam bele nyolckeréken guruló kollegába, jól meglepődtünk, aztán ő ocsúdott hamarabb és rábeszélt egy gyros vacsira. Mostanában se nem vacsorázom, se éhes nem vagyok, de gondoltam itt az ideje ezen is változtatni. Jól kitárgyaltuk a múzeum, a képzőművészetek, a zene és a tánc világát, sokkal jobb program volt, mint egyedül bámulni egy filmet otthon.
Ja, nem egy egetverő sztori, de indulás előtt zsebrevágtam 650 Ft aprót, hátha mégis kedvem lenne enni valamit. Igazából csak a Meki esik arrafelé útba, oda meg elég lett volna 230 Ft is, és nem sok esélyt adtam neki amúgy. Tippeljetek mennyibe kerül egy gyros.
Tücsök, attól, hogy nem is sejtheted, még igenis tudod. Ha valahova el kell jutnod, ahhoz meg nálad van minden szükséges eszköz.