Világítótornyok a Balatonon

Vajon mik azok a fények, amik mostanság oly vadul cikáznak körbe-körbe magyar tengerünk körül? Vigyázat, vigyázat, másodfokú vihánc jelzés, Balatoni turnén a Lighthouse zenekar!

Jelenleg gőzerővel találkoznak a völgyek a Balaton-felvidéken, mi pedig igyekszünk a völgyek-dombok minden zeg-zugát bevilágítani. Múlt hétvégén indult a menet, szombat délelőtt startolt külön egy csajkocsi és külön egy pasikocsi, megannyi hangszerrel, fürdőruhákkal és hálózsákokkal megpakolva. A csajkocsit illetően most 100% biztosra mentünk, tényleg nem volt benne pasi, se GPS, se térkép: Timi (konga, cajon) vezetett, Verácska adagolta a csokit, én pedig a hátsó ülésen mitfahrerkedtem. Térképpel ez elég jól szokott menni, mert apám már hét éves koromban rám bízta a navigálást - nem bírta ugyanis nézni, hogy anyám csak úgy tudott eligazodni amikor déli irányba haladtunk, hogy fejreállította az autoatlaszt. Térkép nélkül furcsa útvonalakat tervez a női agy, de -vecsernél gyorsan puskáztunk egy Veszprém megye útvonalhálózatot a benzinkúton és korrigáltunk, több-kevesebb sikerrel. Mondjuk nekünk az volt a lényeg, hogy szép helyeken utaztunk és jó volt a hangulat. Azért nevessetek csak jót, itten van a gugli útvonaltervezője (amihez annyit fűznék hozzá, hogy mi is Enying felé mentünk, de a torlódások miatt Fehérvár-Várpalota útvonallal jobban jártunk volna), rózsaszínnel jelöltem a saját tévedésem. (Etus röhöghet, hangosan, más csak magában.)

Vigántpetend volt az első koncerthelyszín, ugyanott játszottunk, ahol én anno ugri-bugriztam még az ős Celtic Sunrise tánccsoporttal. Templom a helyén, kirakodóvásár mindenfelé, egész nosztalgikus volt. Elég nagy szél volt, a színpad meg fedetlen volt, csak a hátuljára kötöttek ponyvát, az meg nem igazán bírta a feszültséget és ide-oda csapkodott. Nagyon nyűgös állapotban indultam el, féltem, hogy elrontom a saját kikapcsolódós hétvégémet, de ahogy felálltunk a színpadra, a szél a felhőkkel együtt elfújta a rosszkedvem foszlányait is. Figyelem egy idő óta a zenekart, és rájöttem, hogy már a második számunk második felében (Eljő az álom) beköszönt az a pillanat, amikor teljesen magával ragad a zene, felülírva minden mást. Tekintve, hogy minimum 40 percet szoktunk játszani, ezt elég értékelendő aránynak tartom. Szerencsére hasonló átszellemülést figyeltem meg a közönséget alkotó arcokon is, úgy tűnik jók vagyunk az ilyenfajta katartikus élmények átadásában. Persze a szélhez azért nem ragaszkodnék hosszútávon, mert az én hegedűm úgyis lyukas, azon átfújhat, de Kata, a fuvolistánk kénytelen volt egész műsor alatt velem szembefordulva zenélni, hogy a természeti erők ne versengjenek vele a sípok és fuvolák megszólaltatásának jogáért.

A koncert vége felé érkezett egy kisbusz, csupa mosolygós emberke szállt ki belőle, integettek és hallgattak figyelmesen. Ők voltak a Makám. Cserébe mi is meghallgattuk az ő mókás gyerekdalaikat a kabócáról és a csiga-bigáról. Veszek is majd egy Ákom-bákom CD-t az unokaöcsémnek, hogy meghallgathassa Bence, a kormos kismacska sztoriját.

Az estét Füreden töltöttük, ettünk isteni csokifagyit, susmogtunk a csajszobában, mintha gyerektáborban lennénk, aztán elnyomott minket az álom. Altató zenénk is volt, Gergő megkaparintotta a gitárt és hajnalig játszott rajta az ebédlőben, pl. Pink Floydtól a Wish You Were Here-t. Most aztán lebukott, hogy még hangja is van.

Reggel bevásároltunk, fakasztottunk pénzt a falból, strandoltunk picit Tihanynál, aztán robogtunk tovább Nagykanizsa felé. A Nagyrécse melletti Nagybacónak-hegyen játszottunk. Ez egy varázslatos szőlőhegy, kerítés nélküli szalagtelkekkel, gondozott gyümölcsösökkel, pici hétvégi házakkal. A hosszan kanyargó út közepén áll egy kis kápolna, ott tartottak Magdolna-napi misét. Mi a mise után játszottunk, nagyon kedves és lelkes közönségnek. Erre a koncertre sajnos Kata nem tudott jönni, úgyhogy extra szólókat kellett bevállalnom, de mivel akusztikus hangszeren játszhattam végre, ami gyönyörűen zengett az apró helyen, kivételesen egy cseppet sem bántam a dolgot.

Arra jöttem még rá a hétvégén, hogy a legszuperebb nyaralás továbbra is a balatoni vitorlázás. Türkizkék víz, susogó szellő, fehér ing és fehér sapi, bundáskenyér. De beérném idén egy kis északi-parti biciklitúrával is. Csak Balaton legyen.