Kávészünet, avagy a női lét elviselhetetlen könnyűsége

Tücsök: Vennem kell valami rucit. Kényszeres vásárlási-érzet van rajtam.
Bótos: Van az úgy. Néha vásárolni KELL.
Tücsök: Aham. Pontosan.
Bótos: És mit akarsz venni?
Tücsök: Vettem tegnap hatalmas csillámos türkizkék csillag alakú fülbevalókat. Ahhoz kell partifelső. Türkizkék. Tudom, hogy gombhoz a kabátot, de ezt most MUSZÁJ.
Bótos: Hajajj, türkizkék cuccot én is régóta vadászok. Mármint egy bizonyos türkizkék árnyalatot. Mert a türkizkék fülbevalómat csak feketével tudom felvenni.
Tücsök: Hát pontosan.
Bótos: Múltkor láttam márkásbótban egy tök egyszerű türkiz ruhát, de akciósan is sokba került. Na erre mondom, azt, hogy nehogymá.
Tücsök: Ja, mindig azt hiszik márkásék magukról, hogy nekik a semmit is joguk van drágáér adni. Én nyakbakötős műselyemblúzt akarok, de azok csak messziről néznek ki jól, közelről meg nem is.
Bótos: :-/
Tücsök: :-/
Bótos: Micsoda gondok.
Tücsök: Hja.
Bótos: Soha nagyobb bajunk ne legyen. :D :D
Tücsök: :D :D