Cheerleadin' at Tobacco Street

Tegnap remek kis buliban voltam. Az öt Aiming For Sunday zenélt a Filter Klubban. A Filter Klub nemtom miről kapta a nevét, de csak két lehetőség tűnik logikusnak:

1. Arányaiban azon a részen fekszik a Dohány utca mentén, ahol a füstszűrő a cigarettán.
2. A teafilter érezheti úgy magát, mikor a forró vízbe merül, ahogy mi a pincehelyiség belső koncerttermében.
   

Az öt Aiming For Sunday koncertjére ellátogatott a törzsközönség, akik az öt Mrs Aiming For Sunday (azaz a First-Row Ladies, hehe), meg egy csomó lelkes rajongó jóbarát, úgyhogy egészen nagyon sokan összegyűltünk. Még a szauna-fíling sem tudta a hangulatot lelombozni, főleg, hogy végre a fiúk is látványosan jól érezték magukat a színpadon. Az Attilák úgy vokáloztak, mint az álom, a gitárosok mindenféle vagány koreográfiát vetettek be, Jon pedig maga sem tudta eldönteni, hogy Freddie Mercury-nak vagy inkább Chris Martinnak érezte-e magát a koncert alatt.
Én meg megint jól megkaptam, hogy felérek vagy hat rajongóval, de ez már csak így marad. (Amúgy Anett is, és reméljük így már beválik a stratégiánk, mely szerint két bolond százat csinál.) Ha meg valaki nagyon elfogultnak tart (vannak páran), akkor keresek tanúkat, hogy más zenekarok koncertjén is volt már rá példa, hogy én pattogtam a legjobban az első sorban.
Például majd meg lehet nézni, hogy mikor majd augusztus 23-án egymás után játszik az Aiming és Jamie a ZöldPardonban, akkor csak milliméternyi különbség lesz a Tücsök két koncerten produkált súlypontemelkedése között, az is csak azért, mert Dzsémire már picit elfárad majd és be is reked, mint a fábaszorult kéreg.