Ideje egy kicsit megmozgatni a Tücsköt, hátha akkor megmozgatja már a blogját is, gondolta más, és vett gyorsan Tücsöknek aerobik bérletet, csak úgy próbaképpen. Vagyis csak két alkalmasat.
El is ment a Tücsök, a bőséges ugri-bugri kínálatból azt választva, amikor épp rá is ér. Sok választása így nem maradt, kezdte hát egy jó kis hétvégi alakformálóval. Eddig még rendben is van, kellőképpen lefárasztották, kondíció-fejlesztésileg elszántan tért haza. De mivel szívesebben ugrál a remek ugró-bugró lábain, minthogy háton fekve kapálózzon velük, gondolta keres valami pattogósabbat második alkalomra. Így jutott el salsa-aerobikra.
A latin aerobik már régóta piszkálja a Tücsök fantáziáját, bármekkora anakronizmus is. Merthát ezt a hülyeséget, hát ha valami nem latin, hanem görög eredetű, az az aerobik. Mármint etimológiailag. Node nyilván itten azt értik ezalatt, hogy jól megizmosítanak és közben lehet riszálni lelkesen, úgyis-úgyis, úgy is-is.
Vagy inkább mégsem-sem?
Na példálul álmában sem gondolta volna a Tücsök, hogy a salsa-aerobikhoz salsa-szószt kell kennie magára. Nem is kent, de mások esküdöztek az öltözőben valami paprika-masszázskrémre, ami csíp, mint a zállat, (na tessék, már megint, hogy csíphet egy növény úgy, mint egy állat? a csalán sem egészen úgy csíp, mint a szúnyog...) de hú de jó narancsbőr ellen... (Ééértitek, a paprika, a narancs ellen... és egyáltalán, vajon görög vagylatin spanyol narancs?) Na de ezen túl kellett lendülni, a Tücsök sem paprikázta fel magát, se nem fóliázta be magát, pedig a fólia alatt a paprika kora tavasszal is termeszthető. Jájj.
Node, irány az óra. A zenei repertoár Ricky Martin és Santana slágerekből, valamint a Dirty Dancing Soundtrack örökzöldjeiből áll. Már az első öt percben a Hungry Eyes andalított: lelki (éhes) szemeim előtt felderengett tízéves korom ideálja, Patrick Swayze, fekete izompólóban... (Melyik pasi ne lenne kiakadva azon, hogy a csaja átlag félévente képes végigcsöpögni ezt a filmet? Az enyémek eddig mind kiakadtak, pedig csak két évente nézem meg. Plusz a Pretty Woman-t évente.) Bőven volt időm nosztalgiázni, mert fizikailag semmi megerőltetőt nem csináltunk, kicsit aggódtam is emiatt, de megnyugattam magam, hogy ez nyilván csak a bemelegítés.
A következő számra jött egy kis koreográfia, aminek az aerobikhoz semmi köze nem volt, ellenben kellőképpen felbosszantott, hogy már annyira elszoktam a táncóráktól, hogy sokkal merevebbnek tűnök (na mondjuk az ír sztepp karleszorítós neveletetése pont nem tesz jót a csípőriszálós táncstílusoknak) és azt az egyszerű pár lépéskombinációt sem jegyzem már meg olyan könnyen... de ez is pont öt percig tartott, úgyhogy nagyon nem volt időm ezen kiakadni. A következő öt perces blokk már nemtom mi volt, mert automata utánzógépre kapcsoltam magam, a kreatív agysejtjeim pedig már azon dolgoztak, hogy micsoda remek cinikus blogbejegyzést fogok én ebből írni...
Volt még igazi ugrálós rész, na az tényleg bejött, aztán meg karizom, láb, fenék, has, mind egy-egy sláger hosszúságban, szóval semmi olyan mennyiség, amit én ne bírnék, pedig hasizomgyakorlatokkal viszonylag könnyű megadásra kényszeríteni engem.
A végén a legjobb az össztánc volt: körbe kellett állni és a dújúlávmí vérpezsdítő ütemeire riszálni magunkat, amúgy freestyle. Őrületes volt a buli.
Azért tervezek még menni fitneszelni, ha ki nem tagadnak addig. (Paprika nélkül is elég csípős vagyok, attól tartok én. Na, majd egy jó kis kardio-tréning, vagy zsírégető-step, az majd helyrerak... :) )
El is ment a Tücsök, a bőséges ugri-bugri kínálatból azt választva, amikor épp rá is ér. Sok választása így nem maradt, kezdte hát egy jó kis hétvégi alakformálóval. Eddig még rendben is van, kellőképpen lefárasztották, kondíció-fejlesztésileg elszántan tért haza. De mivel szívesebben ugrál a remek ugró-bugró lábain, minthogy háton fekve kapálózzon velük, gondolta keres valami pattogósabbat második alkalomra. Így jutott el salsa-aerobikra.
A latin aerobik már régóta piszkálja a Tücsök fantáziáját, bármekkora anakronizmus is. Merthát ezt a hülyeséget, hát ha valami nem latin, hanem görög eredetű, az az aerobik. Mármint etimológiailag. Node nyilván itten azt értik ezalatt, hogy jól megizmosítanak és közben lehet riszálni lelkesen, úgyis-úgyis, úgy is-is.
Vagy inkább mégsem-sem?
Na példálul álmában sem gondolta volna a Tücsök, hogy a salsa-aerobikhoz salsa-szószt kell kennie magára. Nem is kent, de mások esküdöztek az öltözőben valami paprika-masszázskrémre, ami csíp, mint a zállat, (na tessék, már megint, hogy csíphet egy növény úgy, mint egy állat? a csalán sem egészen úgy csíp, mint a szúnyog...) de hú de jó narancsbőr ellen... (Ééértitek, a paprika, a narancs ellen... és egyáltalán, vajon görög vagy
Node, irány az óra. A zenei repertoár Ricky Martin és Santana slágerekből, valamint a Dirty Dancing Soundtrack örökzöldjeiből áll. Már az első öt percben a Hungry Eyes andalított: lelki (éhes) szemeim előtt felderengett tízéves korom ideálja, Patrick Swayze, fekete izompólóban... (Melyik pasi ne lenne kiakadva azon, hogy a csaja átlag félévente képes végigcsöpögni ezt a filmet? Az enyémek eddig mind kiakadtak, pedig csak két évente nézem meg. Plusz a Pretty Woman-t évente.) Bőven volt időm nosztalgiázni, mert fizikailag semmi megerőltetőt nem csináltunk, kicsit aggódtam is emiatt, de megnyugattam magam, hogy ez nyilván csak a bemelegítés.
A következő számra jött egy kis koreográfia, aminek az aerobikhoz semmi köze nem volt, ellenben kellőképpen felbosszantott, hogy már annyira elszoktam a táncóráktól, hogy sokkal merevebbnek tűnök (na mondjuk az ír sztepp karleszorítós neveletetése pont nem tesz jót a csípőriszálós táncstílusoknak) és azt az egyszerű pár lépéskombinációt sem jegyzem már meg olyan könnyen... de ez is pont öt percig tartott, úgyhogy nagyon nem volt időm ezen kiakadni. A következő öt perces blokk már nemtom mi volt, mert automata utánzógépre kapcsoltam magam, a kreatív agysejtjeim pedig már azon dolgoztak, hogy micsoda remek cinikus blogbejegyzést fogok én ebből írni...
Volt még igazi ugrálós rész, na az tényleg bejött, aztán meg karizom, láb, fenék, has, mind egy-egy sláger hosszúságban, szóval semmi olyan mennyiség, amit én ne bírnék, pedig hasizomgyakorlatokkal viszonylag könnyű megadásra kényszeríteni engem.
A végén a legjobb az össztánc volt: körbe kellett állni és a dújúlávmí vérpezsdítő ütemeire riszálni magunkat, amúgy freestyle. Őrületes volt a buli.
Azért tervezek még menni fitneszelni, ha ki nem tagadnak addig. (Paprika nélkül is elég csípős vagyok, attól tartok én. Na, majd egy jó kis kardio-tréning, vagy zsírégető-step, az majd helyrerak... :) )
2 megjegyzés:
Lindy hop, az kell neked! Kis risza, sok ugra-bugra, nagy fuuuuun!
Mikor lesz Tücsi koncert? Mikor kocsikáztathatom meg Kiskegyedet?
Etus
Megjegyzés küldése