Talpra Tücsök!

Vicces ez a nap. Tele van ébredező zsengő-zsongó tavasszal.
Reggel a nagydumás gyorshetes buszsofőrrel volt szerencsém utazni, aki szeret viccelődni az utasaival. Ma pl. közölte, hogy "Ferenciek tere állomás következik, az első ajtó nem működik, a második rossz, a harmadik elromlott, a negyediket nincs kedvem kinyitni, ötödik meg nincs... egyelőre". Mindig is csíptem a mesélős buszvezetőket. Volt ilyen régen Újpesten, a piros96-os járaton, akit mindig tátott szájjal hallgattak a gyerekek, de azért mindig volt egy-két politikai poén is a mesében, hogy a felnőttek is jól szórakozzanak. Gimi alatt a piros136-ossal jártam sokat, ahol szintén volt vicces bácsi ("következő megálló a trópusi Havannák", "a piros lámpát a nagy sikerre való tekintettel megismétlik").

A lényeg, hogy süt a nap, van friss gyömbér, vajas-sonkás-kifli, és reggel szerelembe estem... egy western stílusú csizmával a Váci utcán... mi kellhet még?

Még az sem tudott kiborítani, hogy reggel egy cirka tizenhat éves lány letámadott a Hősök terén a nem túl hízelgő kérdéssel, hogy jónapotelnézést megtetszemetudni mondani, hogy merrevana Zandrássy út? Megtetszettem. Rajta állsz, kicsi szívem Széles mosoly, kedvesen mutat, hogy itt kezdődik.

A tavasz másik jele, hogy kinőtt egy csomó kicsi nemzeti színű papírzászló a múzeum előtti virágágyásban. Nem igazán értettem, hogy miért pont itt nálunk, de lehet, hogy az ovisok tudnak valami újonnan feltárt szenzációgyanús történelmi tényt:

• egy ideje tudjuk, hogy kamu, hogy P.S. (I Love Youlia) a Nemzeti előtt szavalta el a Nemzeti dalt. Eddig rejtély volt a valós helyszín, de most már sejtem, hogy a Szépmű lépcsőjén állhatott csakis. Követelem, hogy kereszteljük is át gyorsan a költeményt, mielőtt újabb félreértésekre ad okot. (Szép műdal - szerintem jól is hangzik...)
• még kevésbé fogok meglepődni, ha a múzeumi bővítési munkálatok során gyanús Segesvár-Budapest Supermaraton emlékérmes csontváz kerül elő a virágágyás alól...
  

Volt egy klassz, zöldellő, a spenót jegyében elköltött ebédem Zolival, aki megengedte, hogy a nyakába ugorjak jókedvemben, néztünk utána valószerűtlenül éles napsugarakkal megvilágított Milleniumi emlékművet durva sötét viharfelhőkkel a háttérben. A nap kitartóan sütött még akkor is, mikor lezúdult egy fél hóvihar meg két nyári zápor. Tavasz van, de tuti.