5. rész: Süsi, a házisárkány

Melyben Süsi megint vezet, és ezúttal buszmegállókat és elsőbbségadás-kötelező táblákat is döntöget, valamint plüssmalackát pelenkáz és plüssvízilovat etet egy vigyorgó gyöngyfogú dumagéppel

Nos, ennek a résznek az előzetesét olyan jól sikerült összeollózni a teaser kampány során, hogy már rengetegen aggódnak az életemért. Mindjárt fény derül rá, hogy hogyan is éltem túl a buszmegállódöntögetést. Minden csak időrend kérdése, kérem szépen, mert az idő is ugyebár relatív. De még mennyire. Bizonyos dolgokból három hét is sok, másokhoz öt hónap is kevés.
Szóval ott kezdődik a sztori, hogy Tücsök bepattant a Corsába és elgurult szépen barátnőt látogatni Buda másik végébe. Ezer éve nem voltunk már Veroniéknál, Bogi lányuk meg azóta kész hölgy lett, és be nem áll a szája. A legmókásabb, mikor a világ leghuncutabb vigyorával közli a publikummal, hogy Dumagép!. Nagyon bejön most nekünk minden, ami katicás (Bogáá!), Malackás, ill. rózsaszín. Legalábbis csupa ilyen cuccot vittünk Fruciékkal és ezek sikert arattak. A kétféle rózsaszín zokniból (Zozó! - hehh, ezen most valaki nagyon jót mulat...) rögtön felpróbált egy-egy félpárat, a csini nyáriruha meg tökéletesen funkcionált takaróként a katicás ajándéktasakban alvó plüss Malacka számára. (Aasik!) Fruci remek bábszínházat adott elő egy plüsspatkány főszereplésével (egy másik barátosnőnk előrelátó ajándéka, mert nehogy már csak undorító tündi-bündi pihe-puha macikkal és cicákkal találkozzon a gyerek, mikor még annyi kedves állat van a világon). A patkány, alias Cin-cin úr, nagyon félt a katicabogaraktól, de Bogi-puszival szerencsére lehetett belé bátorságot önteni. Az előadást a nagy sikerre való tekintettel jó sokszor meg kellett ismételni, míg már mindenkinek potyogtak a könnyei a nevetéstől. (Frusi! Cin-cin! Oda! Bogár! Még!!!) A nagy ricsajban természetesen felébredt Malacka és sűrgősen pelenkát kellett rajta cserélni. Ehhez valamiért én tűntem a megfelelő (értsd: minden rosszcsontságra kapható) partnernek. (Süüüüsiii!!!) Veroni nagyon örült nekem, hogy a folyamathoz képes voltam egy egész valódi, nemjáték popsitörlő kendőt elhasználni, de teljesen szükség volt rá, mert Fruci szerint még Malacka orra is kakis lett. Veroni még jobban örült nekem, mikor sikeresen megetettem az egész tál paradicsomos káposztát virslivel felturbózva (Bogi esik!), bár egy hollywoodi trükkmestert megszégyenítő ötletek egész sorozatát kellett hozzá bevetnem. Minden falatot előbb megkóstolt a víziló, aztán Garfield, a gyanúsabbakat még Micimackó is lemeózta, aki a partedliről vigyorgott ránk álmodozó tekintettel. Egyetlen balfogásom a "gyorsan edd meg ami a kanálon van, mert jön Fruzsi és megeszi" elterelő hadművelet volt, mert Fruzsi tényleg jött, és tényleg megette. A felnőttek világa néha bizony kegyetlenül őszinte. A makacs foltokról nem is beszélve. Remélem Veroni nem haragszik nagyon a paradicsomfoltos ex-fehér bal pólóujjért, sem a még paradicsomfoltosabb ex-fehér jobb pólóujjért, de leginkább a paradicsomfoltos félelmetes víziló-torokért. Van még mit gyakorolnom.

Például az autóval száguldozást alacsony forgalom mellett. Néha olyan hirtelen jönnek azok a fránya kanyarok, túlhúzom a kormányt és nekimegyek a falnak, vagy csak átcsúszok a másik sávba, szembejön az a fránya macisajt és már nem lehet kikerülni, a buszmegállókról nem is beszélve, mert tiszta logikátlan helyekre tudják őket építeni... Na de még így is sikerül azért néha hamarabb beérni a célba, mint Patriknak, és így nincs az a totális kudarcélményem, mint a Tom&Jerrys játéknál, amiben tutira laposra kalapál bármikor. Hát szóval, khm, igen, felugrottam Virágékhoz, mert főzött isteni indiai kaját, volt benne sok zöldség, meg csicseriborsó, lime, menta, gyömbér, chili... nyamm... (Azért mondtam Patriknak, hogy el ne árulja a nagybátyjának, hogy mit művelek a versenypályán, mert sosem adja többet kölcsön a kicsi Corsát...)

(Hogy mi? Hogy milyen házisárkány? Jaaa, az nem volt a sztoriban egy sem, csak így viccesen hangzott. Uggyanmár, én, mint házisárkány...)