kedd, március 17

2. rész: "Érdekes arca van. Érdekes, hogy ez egy arc..."

Melyben Tücsök szabadnapos, pótanyáskodik, kiállításmegnyitón zenél és saját arcának eredetét kutatja.

Csütörtökön tavaszi nagytakarítás címen megszállták az irodánkat, így kénytelenek voltunk otthon maradni. Mondanom sem kell rémes hatással volt ez rám. Bánatomban aludtam amíg csak bírtam, hogy addig se járjon az agyam az iroda hiányán. Egy telefon ébresztett, farkaséhes hang szólt bele, hogy mi lenne, ha mostan akkor már sűrgősen reggeliznénk valamit. A reggeli a hajdúsági farkastörvények szerint simán készülhet délben, és hasonlíthat gyrosra vagy spagettire, most azonban az volt a külön kívánság, hogy ha lehet, akkor úgy nézzen ki, mint az a múltkori nagyon finom tonhalas-sajtszószos tésztám. Reggeliebéd közben kaptam a telefont kedvenc lakótársamtól, hogy orvosi váróteremben üldögél, már három órája, és már oda is egy másik helyről küldték, de nem nagyon érti, hogy most mi van, mi lenne, ha odamennék fordítani és lelket önteni beléje. Rohantam, fordítottam, igyekeztem nyugalmat sugározni, hazavittem, megetettem és a picit riasztó hírek ellenére is jót kacagtunk a végén, mikor leroskadtam mellé a konyhaasztalhoz, hogy phű, ma aztán jól kianyukáskodtam magam. Néha azt is kell. Nem lehetek mindig az éj királynője, vannak egyéb fontos női szerepek is.
Utána rohantunk ketten kétfelé, ő munkába, én a halfarkas-odúba (jaj, bocs, az egy madár...) , majd vissza haza és tovább egy koncertre... Azaz csak rohantam volna, de rájöttem, hogy már nem egészen rémlő, de akkor nagyon praktikusnak tűnő okokból az egyik hegedám jól ottmaradt a falkatagoknál. A nap folyamán cirka három lehetőséget szalasztottam el, hogy visszaszerezzem, de még akkor sem jutott eszembe, mikor konkrétan belebotlottam, sőt akkor sem, mikor egy felháborodott, fogait csattogtató ragadozó közölte velem, hogy most aztán már irgum-burgum, teljesen eltücskösödik a lakása. Csak persze akkor jutott eszembe, mikor már késében voltam amúgy is. Hát így történt, hogy kocsival ment a Tücsök koncertezni, de ez már a következő rész tartalma...
Ide még annyi tartozik, hogy Gergővel (akit tessék megjegyezni, kiírni széljegyzetbe, vagy indexbe, mert egyrészt a JustKiddinben penget, másrészt meg a Sunny Side Up-ban, de még az Irish Coffeeból ismerem, szóval amíg én itt zenélésről is írok, addig fel fog még bukkani párszor), szóval Gergővel játszottunk egy kiállításmegnyitón, konkrétan táncos-zenészős Zsó barátném festő papájának a megnyitóján. Akit érdekel, a Ferencvárosi Pincegalériában megtekintheti még. Nagyon muris egy kiállításmegnyitó, érdekes volt nézni, amint a tárlat méltatására felkért művészkolléga szavaira egyre magasabbra szöktek Székács művész úr szemöldökei, míg már majdnem eltűntek a fejkendője alatt. Én is kaptam méltatást, a lelkes gratulálók mellett jött egy bácsi, aki nagyon megdicsérte Gergő finom gitárkíséretét és panaszkodott egy sort, hogy milyen hangos a hegedűm. Kedvencem mégis az a családi jóbarát, aki emlékezett rám egy kábé három évvel ezelőtti Téglagyári Megállós koncertünkről, merthogy megjegyezte az arcom. "Olyan érdekes arcod van, hol szedted össze?" Biztosítottam róla, hogy elég szerteágazó pedigrém van, volt miből garázdálkodni.
Amúgy meg én vagyok a világszép királylány, aki egy Psittacosaurus sibiricustól lopta a vonásait.

2 megjegyzés:

Kini írta...

A Psittacosaurus sibiricusnak túl kerek a szeme.

Névtelen írta...

Én nemtom hogy van ez, néha egyszerűen meghallgatni sem bírom a Houses Of The Holy-t, máskor meg teljesen kifekszem tőle.