Most biztos azt hiszitek, gyanútlan olvasóim, hogy a kint szemerkélő - latyakosodó - időként sűrűn kavargó fehér pelyhes izének örvendezek. Pedig áádehogy.
Hanemhogyámde végre bemutatta a SzÖSz (Szabad Ötletek Színháza) társulata a Nagy Ho-ho-horgász című mesemusicalt. Na de vajon - kérdezheti joggal a kedves csodálkozó gyanútlan olvasó - mit keres a Tücsök egy gyerekdarab bemutatóján? Hát erre a kérdésre első körben azt a vallomást kell tennem, hogy elsősorban a Tücsök hihetetlenül jól szórakozik, pluszmeg jól érzi magát. Leginkább azon szórakozik legjobban, mikor egy vagány, kissé szigorú tekintetű, raccsoló, élénk rákvörös rák (bocsánat, "lák") rap-et énekel. Olyankor nagyjából még a könnye is kicsordul a vízparton kucorgó Tücsöknek ciripelős jókedvében. Másodsorban, meghallgatta a Tücsök, hogy milyen szép duettet játszik ő maga a herflis Pribojszki Matyival. Hűűű, de háááá, de miiii??? - kérdezheti erre az ámuló és bámuló és csodálkozó, már nem is annyira gyanútlan inkább kissé szkeptikus kedves olvasó.
- Ehe. - Válaszolná erre pislogva álszerény somolygással a Tücsök. - Hát megesik az ilyen.
Hát mert ugye, van nekem egy kedvesédesdrága barátom, aki tud olyat, hogy ha mondjuk elromlik valahol egy Fisz (F#), és kétségbeesik ettől a zenész, akkor fel lehet őt hívni, és kiszáll a csodagyors járgányán, hozza a kis szerszámostáskáját, és megszereli a rakoncátlan Fisz-t, hogy szóljon már megint rendesen. És akkor mindenki boldog. Mert ilyen nagy hős egy hangszerelő.
Na, és akkor szólt nekem ez az én kedvesédesdrága barátom, hogy akkor mostan épp otthon szerel rengeteg hangot már hetek óta ebbe a hohohóba, mert úgy tűnik, hogy ebben a darabban minden hang nagyon rakoncátlan volt, és jól meg kellett szerelni az egész darabot hang. (Remélem elválós igekötő ez is...) És mondta, hogy szerinte néhány hangot kifejezetten hegedűvel kéne megszerelni, mert például mikor felcsendül a darab legeslegelején az a néhány kettősfogás, hogy jaaa-baaa-jabada-dabada-jabada-dabada, akkor az ottan eléggé olyan hegedűs dolog. Meg aztán még pár szép dallamot megtanított nekem, hogy elhúzhassam, mint 75 tagú vonószenekar, aztán meg jól elhívta a Matyit, hogy fújjon rá egy szál herflivel, oszt nyomja el az egészet.
Kicsit sajnáltam, hogy úgy játszom a Pribojszkival duettet, hogy nem is találkozom vele, de végül teljesen és totálisan véletlenül épp ott voltam, mikor átjött feljátszani a saját szólamát, úgyhogy már emiatt semmi okom szomorkodni, hanem inkább jó kedvem is van tőle.
Hát így lettem én horgásztó mellett ciripelő Tücsök.
Gyerekes ismerősök meg figyeljék a helyi művházak műsorát, hátha felbukkan arrafelé egy fura narancssárga sapkás emberke két rángatózó szerelmes kukaccal meg néhány kopoltyús cimborával.
Na most megyek kóruspróbára aztán majd még mesélek mást is.
Hanemhogyámde végre bemutatta a SzÖSz (Szabad Ötletek Színháza) társulata a Nagy Ho-ho-horgász című mesemusicalt. Na de vajon - kérdezheti joggal a kedves csodálkozó gyanútlan olvasó - mit keres a Tücsök egy gyerekdarab bemutatóján? Hát erre a kérdésre első körben azt a vallomást kell tennem, hogy elsősorban a Tücsök hihetetlenül jól szórakozik, pluszmeg jól érzi magát. Leginkább azon szórakozik legjobban, mikor egy vagány, kissé szigorú tekintetű, raccsoló, élénk rákvörös rák (bocsánat, "lák") rap-et énekel. Olyankor nagyjából még a könnye is kicsordul a vízparton kucorgó Tücsöknek ciripelős jókedvében. Másodsorban, meghallgatta a Tücsök, hogy milyen szép duettet játszik ő maga a herflis Pribojszki Matyival. Hűűű, de háááá, de miiii??? - kérdezheti erre az ámuló és bámuló és csodálkozó, már nem is annyira gyanútlan inkább kissé szkeptikus kedves olvasó.
- Ehe. - Válaszolná erre pislogva álszerény somolygással a Tücsök. - Hát megesik az ilyen.
Hát mert ugye, van nekem egy kedvesédesdrága barátom, aki tud olyat, hogy ha mondjuk elromlik valahol egy Fisz (F#), és kétségbeesik ettől a zenész, akkor fel lehet őt hívni, és kiszáll a csodagyors járgányán, hozza a kis szerszámostáskáját, és megszereli a rakoncátlan Fisz-t, hogy szóljon már megint rendesen. És akkor mindenki boldog. Mert ilyen nagy hős egy hangszerelő.
Na, és akkor szólt nekem ez az én kedvesédesdrága barátom, hogy akkor mostan épp otthon szerel rengeteg hangot már hetek óta ebbe a hohohóba, mert úgy tűnik, hogy ebben a darabban minden hang nagyon rakoncátlan volt, és jól meg kellett szerelni az egész darabot hang. (Remélem elválós igekötő ez is...) És mondta, hogy szerinte néhány hangot kifejezetten hegedűvel kéne megszerelni, mert például mikor felcsendül a darab legeslegelején az a néhány kettősfogás, hogy jaaa-baaa-jabada-dabada-jabada-dabada, akkor az ottan eléggé olyan hegedűs dolog. Meg aztán még pár szép dallamot megtanított nekem, hogy elhúzhassam, mint 75 tagú vonószenekar, aztán meg jól elhívta a Matyit, hogy fújjon rá egy szál herflivel, oszt nyomja el az egészet.
Kicsit sajnáltam, hogy úgy játszom a Pribojszkival duettet, hogy nem is találkozom vele, de végül teljesen és totálisan véletlenül épp ott voltam, mikor átjött feljátszani a saját szólamát, úgyhogy már emiatt semmi okom szomorkodni, hanem inkább jó kedvem is van tőle.
Hát így lettem én horgásztó mellett ciripelő Tücsök.
Gyerekes ismerősök meg figyeljék a helyi művházak műsorát, hátha felbukkan arrafelé egy fura narancssárga sapkás emberke két rángatózó szerelmes kukaccal meg néhány kopoltyús cimborával.
Na most megyek kóruspróbára aztán majd még mesélek mást is.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése