Belvárosi dáma

Ma "vanity day"-t tartottam. Így neveztük el Leával, mikor utólag jóváhagyta a mai eseményeket - megnyugtatva ezzel háborgó lelkivilágomat -, szerintünk ugyanis minden csajnak lehet ilyenje néha-néha. Állandóan mondjuk gáz lenne, de a hébe meg a hóba belefér.
A vanity day abból áll, hogy reggel munka helyett fodrászhoz mentem, elcsicseregtem aranykezű Mariannommal két órácskát, mialatt aranyszőke bombázót varázsolt belőlem. (Nem megijedni, nem igazi szőke, csak ez az árnyalat neve. És a legsötétebb verzióját használjuk. Értitek: sötét-szőke, muhaha. De a bombázó teljesen stimmel. Cö-cö-cö. De ez is a vanity day része, hogy lehet ilyet gondolni.)
Aztán mivel délig volt szabadidőm, reggelivel egybekötött ebéd gyanánt beültem kedvenc kávézómba és ettem grillezett mediterrán paninit, meg csokis kávét. Meg még háromcsokis sütit is, és nem éreztem túlzásnak. És olvastam Sense and Sensibility-t, mert az most nagyon tetszik, és már nagyon várom, hogy Edward végre felbukkanjon újra. A filmet is meg akarom nézni, de majd csak ha elolvastam, mert abban biztos nincsenek ennyire cirkalmas beszélgetések, pedig az benne a legszórakoztatóbb. Viszont a könyv hatására tegnap átrohantam a Pride and Prejudice sorozat mind a hat részén, de csak azokat a jelenteket néztem meg, mikor Mr Darcy olyan nagyon szerelmesen néz Elizabeth Bennettre. Igen, igen, tudom, a csajok gázok, meg gyíkok, meg elképesztően hülyék tudnak lenni. De vanity day környékén kell ennyi romantika. Félek Hugh Grant nem fogja tudni felülmúlni Colin Firth ábrándozó tekintetét.
Nagyon élveztem, hogy a kávézóban is, meg a Váci utcán végiglejtve is igazi elismerő pillantásokat gyűjtöttem be - pedig olyan nagyon nagy változás nem történt velem tegnap óta, mégis úgy éreztem ma simán érezhetem jogosnak az orrom öt centivel magasabban viselését. Simán.
Most pedig felbontottam egy doboz bonbont EGYEDÜL. De végül is nem ettem belőle csak három szemet. De megtehettem volna, hogy megeszem az egészet, és ez a lényeg.