Nodrágáim.
Mivel mindjárt fél egy és én most estem haza Lighthouse próbáról, azaz mindjárt leesik a fejem, csak egy rövid esti mesét kaptok mára. De az a hétvégém egyik legfelemelőbb pillanatáról fog szólni. A többiről majd máskor.
Szóval azt hittem, én kis naiv, hogy nem fog engem lázbahozni ez a Valentin napi felhajtás. (Ó, báájdövééj, boldog névnapot Bálint, így utólag!) Kicsit se. Nem is gondolok rá. Még csak távolról sem lesz semmi romantikusra hajazó gondolatom. Mit nekem érzelmek, mit nekem rózsaszín köd! Piha! Uggyanmáá! (Egyáltalán, ki írta azt a marhaságot az adatlapomra, hogy a kemény kitinpáncél érző szívet takar???)
Aztán péntek délután besétáltam festegetni a Made By You-ba, ahol már várt rám Peti és a hatéves Patrik.
Patrikot rég nem láttam, és már nagyon vártam a találkozást, így picit meglepődtem, mikor a lelkes fogadtatás helyett ahogy meglátott, elrohant. Kétségbeesésem két másodpercnél nem nagyon tarthatott tovább, ugyanis csak felmarkolt valamit az asztalról, a következő pillanatban pedig már egy kézzel rajzolt-színezett-kivágott papírszív elmondhatatlanul boldog tulajdonosa lettem.
Nemtom hogy kanalazták össze az olvadt Tücsök-tócsát a bolt padlójáról, mindenesetre Peti határozottan állítja, hogy nagyon gyorsan sikerült az arcszínemet Valentin napi divatnak megfelelő árnyalatúra váltani.
Nagy felindulásomban félredobáltam a maradék csökönyös és felesleges elveimet, sütöttem inkább egy csomó színes cukorszívecskékkel megszórt csokis-epres muffint és elárasztottam vele Virágékat, Petit, Zolit, Sanyit, a saját családomat, Leát, és még Etusnak is jutott volna, ha sikerül összefutnunk, de nem sikerült.
Gravity, release me and don't ever hold me down. Now my feet won't touch the ground.
Színes, szélesvásznú élményeket kívánok nektek is. Jóccakát.
Mivel mindjárt fél egy és én most estem haza Lighthouse próbáról, azaz mindjárt leesik a fejem, csak egy rövid esti mesét kaptok mára. De az a hétvégém egyik legfelemelőbb pillanatáról fog szólni. A többiről majd máskor.
Szóval azt hittem, én kis naiv, hogy nem fog engem lázbahozni ez a Valentin napi felhajtás. (Ó, báájdövééj, boldog névnapot Bálint, így utólag!) Kicsit se. Nem is gondolok rá. Még csak távolról sem lesz semmi romantikusra hajazó gondolatom. Mit nekem érzelmek, mit nekem rózsaszín köd! Piha! Uggyanmáá! (Egyáltalán, ki írta azt a marhaságot az adatlapomra, hogy a kemény kitinpáncél érző szívet takar???)
Aztán péntek délután besétáltam festegetni a Made By You-ba, ahol már várt rám Peti és a hatéves Patrik.
Patrikot rég nem láttam, és már nagyon vártam a találkozást, így picit meglepődtem, mikor a lelkes fogadtatás helyett ahogy meglátott, elrohant. Kétségbeesésem két másodpercnél nem nagyon tarthatott tovább, ugyanis csak felmarkolt valamit az asztalról, a következő pillanatban pedig már egy kézzel rajzolt-színezett-kivágott papírszív elmondhatatlanul boldog tulajdonosa lettem.
Nemtom hogy kanalazták össze az olvadt Tücsök-tócsát a bolt padlójáról, mindenesetre Peti határozottan állítja, hogy nagyon gyorsan sikerült az arcszínemet Valentin napi divatnak megfelelő árnyalatúra váltani.
Nagy felindulásomban félredobáltam a maradék csökönyös és felesleges elveimet, sütöttem inkább egy csomó színes cukorszívecskékkel megszórt csokis-epres muffint és elárasztottam vele Virágékat, Petit, Zolit, Sanyit, a saját családomat, Leát, és még Etusnak is jutott volna, ha sikerül összefutnunk, de nem sikerült.
Gravity, release me and don't ever hold me down. Now my feet won't touch the ground.
Színes, szélesvásznú élményeket kívánok nektek is. Jóccakát.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése