kedd, december 16

Na, ezt megérdemeltem...

Hát majd jól megkaptam az élet tűsarkait, hipp-hopp... Ha nem is az élet, és nem is a szívembe, de ma akkorát fékezett a hetesE, hogy az előttem álló néni hátratántorodott és a kis magassarkú bokacsizmájával egyenesen a jobb lábfejemet célozta meg, majd teljes súlyát odanyomatékosította. Aú. :(
Dehát kell nekem ilyen lüke dalszövegeket írkálni. Vagy lehet, hogy csak nem kellett volna gesztenyézés közben meghallgatnunk vagy ötször Évivel. Vagy hatszor. Vagy nemtom.

Tegnap még maga Sophie Szpensz is úgy kopogtatta meg a vállam, hogy kipp-kopp, de jó, hogy látlak... Sophie az egyik kedvenc írónőm, akinek még ugyan egy könyve sem jelent meg, de nagyon ígéretes címeket adott a leendő műveinek (Ugráló kancák a réten; Mirelit gyermeklélektan; Legnaivabb, legmerevebb, leggátlástalanabb), úgyhogy már alig várom, hogy a tiszteletpéldányokat kézbe vehessem.

Nincsenek megjegyzések: