Adventi hétvége

Na, itten nyomul a Celtic Jam Biatorbágyon. Nagyon jó kis képek készültek rólunk, Horváth Imre fotósnak köszönhetően. Pl. ez is nagyon tetszik:

Na de félre önfényezés. :) A koncert jól sikerült, Etusnak tetszett. Etusnak az is tetszett, hogy beengedtük a Sunny Side Up zenekar próbájára vasárnap délelőtt és szendereghetett a radiátor mellett a padlón. Máshol nem nagyon van hely. Egyelőre nincs dobos és basszusgitáros, és mivel a két akusztikus gitár és a fuvola könnyen mozgatható hangszerek, ezért praktikus logisztikai okokból Zsófi vendégszeretetét élvezzük, konkrétan a hálószobájában, ahol a zongorát tárolja. Mondtam is Gergőnek, hogy majd feltétlen írja meg a visszaemlékezéseiben a zenekar korai történetét, mikor is egész délelőttöket töltött három nővel egy franciaágyon...
Nagy öröm ám nekem saját dalokkal foglalkozni. Ma reggel is kicipeltem a laptopot magammal a teám mellé és hallgattam mindenféle felvett ötleteket. Persze ennek mindig az a vége, hogy hangosan énekelek a saját hangomhoz vokált, a munkába készülődés meg lassan halad... Ellenben gyorsul a koncertprogram kidolgozása. :)

Össze-vissza írok a hétvégéről, ez persze azért van, mert természetesen nem volt eseménytelen, mint azt már péntek este sejthettem, akármilyen üresnek is tűnt első ránézésre. Köszönhető ez többek között annak is, hogy Nánási "Controlfreak" Péter nem bír együttélni a gondolattal, hogy én csak úgy létezzem bele a világba, akár egy napig is, anélkül, hogy konkrét célom/programom lenne. Így délig bírta az online tájékoztatást a napom kellemes és élvezetes nemtörténéseiről, úgysmint tízig alvás és reggeli az ágyban, aztán megelégelte, és elvitt a Westendbe "pulcsi vásárlás" fedőnevű akció keretében. Mondanom sem kell, remek álnevet talált ki, tényleg minden mást csináltunk ezen kívül. Meglátogattuk Zolit, illetve, hogy pontos legyek, egy Fender gitárt; ettünk gyorskaját, mert szombaton a jólnevelt budapesti fogyasztópolgár a plázában ebédel; álltunk hosszú bolti sorban; hallgattunk töménytelen mennyiségű karácsonyi slágert, amiket a poén kedvéért én is hangosan áriáztam a hangszórókkal. Néztünk volna pulcsit is, de az a kevés, amit láttunk, nem tetszett egyikünknek sem. Volt ugyan egy egészen tűrhető rózsaszín garbó, de nekem most nem kell olyan, rajta meg nagyon hülyén állt volna. Inkább elhagytuk a plázát és találomra felfedeztünk egy eldugott kávéházat ahol isteni krémes chilis és alkoholos forrócsokoládákat főznek.
Délután Marcsival mászkáltam halaszthatatlan ügyekben, úgysmint Tücsök-szedálás és -regenerálás ill. meghitt karácsonyi hangulat nyakoncsípése. Ez utóbbitól én nagyon ódzkodtam idáig, de Marcsi ellentmondást nem tűrve vett nekem egy piros, ajtóra akasztható filc-csillagot. Mire megsütöttünk két tálca muffint és megittunk egy-egy nagy pohár hatputtonyos tokaji aszút már egész megbarátkoztam a karácsony gondolatával. Olyannyira, hogy aztán vasárnap anyuéknál előástam a dobozaimból néhány mécsest meg a három évvel ezelőtti saját kézzel varrott adventi kalendáriumomat, ami pici színes filc-csizmácskákból áll, mindegyikre rávarrva egy-egy szám 1-24-ig. Illetve valamiért 23-as nincs, csak 32-es. Asszem van egy enyhe rejtett diszlexiám. A kollekció javarészt egy MÉZ koncert előtt készült, az együttes hangos hahotájától kísérve. De azért aranyosnak találták, hogy én ilyenekre ráérek. Leah viszont ma jól meg fog lepődni, mikor hazaér és a konyhaablakban egy kifeszített zöld kötelet talál színes csipeszekkel meg zoknikkal... legalább jól megy a piros függönyünkhöz. :)
Peti meg szombat estére lebetegedett. :( Annyira, hogy tegnap este én mentem helyette gitározni Aiming próbára. Na jó, csak meghallgattam két új számot, aztán meglátogattam a főbeteget. Jelentem már nagyon nagy baja nem lehet, simán eltüntett fél doboz nagymamám-féle süteményt. ;)
Az ünnepvárós hangulatom meg attól jött meg végleg, hogy felkapcsolták az ünnepi fényeket a Bartókon. Nem a rádión, hanem az úton.

A plazulás emlékére egy kis ísztpark: