A cím egy Jamie Winchester számból idézet. Pontosabban mondhatjuk, hogy a kedvenc Jamie számomból. A címe Finally, tudtommal csak a Wood&Strings albumon jelent meg és inkább csak akusztikus jellegű koncerteken játsszák, ráadásként. A szám többi sorának romantikus mivolta mellett ez a kettő gyönyörűen leírja, hogy milyen is a Tücsök féle művészéletérzés. Aki az egekig repked, az néha könnyen a jéghideg űrben találja magát. Ha szerencséje van, visszafele zuhantában felfogja egy kedves puha felhő.
Ez most nem azért jutott eszembe, mert ma volt az utolsó Jamie-Robi koncert, amire a sajátom miatt nem jutottam el. Erről ugyanis inkább nem szeretnék beszélni. Belegondolni végképp nem szeretnék. Most jöttem rá, hogy ezzel velük együtt lezárhatom életem egy korszakát. Ez csak akkor megengedhető, ha valami még ennél is jobb korszak jön.
Azért jutott eszembe, mert véget ért a húzós időszak, lement az utsó két koncert is erre a hétre. Nem volt tökély egyik sem, de most nem is ez számít, voltak nagyon felemelő pillanatok, meg volt nagy felszabadultság is. A tegnapin meg ráadásul ott volt a sok-sok ismerős.
Aztán most meg itt egy hétvége, szinte semmi teendővel. Ez persze nem igaz, csak átmenetileg érzek egy kis ürességet.
Mondjuk míg háromig számolok.
Na, már el is múlt. Megint puhára estem, szerencsésen, és aszondja a felhő, hogy induljunk már ki abból, hogy ez egy tök jó kis év alapvetően. Például jobb, mint a tavalyi, amiben annyi minden történt nagyon intenzíven (nem is minősíteném, hogy jó meg rossz dolgok, mert minden úgy volt jó, ahogy volt), hogy már nagyon vártam, hogy vége legyen, de simán életem legjobb évének neveztem ki. Például sokminden kezdődött tavaly, ami idén kezd beérni. Ez egyben azt is jelenti, hogy az idei év még a tavalyinál is jobb. Mellesleg, még nincs vége! Mellesleg, véget érni a Spájzban fog, ami garantálja, hogy a következő év is jól kezdődik!
Kifogytam a bölcsességekből, majd holnap folytatom. Jóéjt. :)
Ez most nem azért jutott eszembe, mert ma volt az utolsó Jamie-Robi koncert, amire a sajátom miatt nem jutottam el. Erről ugyanis inkább nem szeretnék beszélni. Belegondolni végképp nem szeretnék. Most jöttem rá, hogy ezzel velük együtt lezárhatom életem egy korszakát. Ez csak akkor megengedhető, ha valami még ennél is jobb korszak jön.
Azért jutott eszembe, mert véget ért a húzós időszak, lement az utsó két koncert is erre a hétre. Nem volt tökély egyik sem, de most nem is ez számít, voltak nagyon felemelő pillanatok, meg volt nagy felszabadultság is. A tegnapin meg ráadásul ott volt a sok-sok ismerős.
Aztán most meg itt egy hétvége, szinte semmi teendővel. Ez persze nem igaz, csak átmenetileg érzek egy kis ürességet.
Mondjuk míg háromig számolok.
Na, már el is múlt. Megint puhára estem, szerencsésen, és aszondja a felhő, hogy induljunk már ki abból, hogy ez egy tök jó kis év alapvetően. Például jobb, mint a tavalyi, amiben annyi minden történt nagyon intenzíven (nem is minősíteném, hogy jó meg rossz dolgok, mert minden úgy volt jó, ahogy volt), hogy már nagyon vártam, hogy vége legyen, de simán életem legjobb évének neveztem ki. Például sokminden kezdődött tavaly, ami idén kezd beérni. Ez egyben azt is jelenti, hogy az idei év még a tavalyinál is jobb. Mellesleg, még nincs vége! Mellesleg, véget érni a Spájzban fog, ami garantálja, hogy a következő év is jól kezdődik!
Kifogytam a bölcsességekből, majd holnap folytatom. Jóéjt. :)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése