Long Train Running to Zürich

Tényleg kaptam laptopot! :) Így aztán, amíg töltögetem felfelé a képeket (a kölcsönfényképezőgépemről... mindent nem lehet egyszerre beszerezni...), addig írkálhatok nektek az eddigi napjaimról. Volt nálam jegyzetfüzet a vonaton, úgyhogy megpróbálom egy az egyben közzétenni a 12 óra zötykölődés gondolatmenetét. Kis utólagos cenzúra előfordulhat. :)

18.00-
12 órát utazom, hogy elég messze kerüljek a saját életemtől. Máris hiányzik. Illetve még nagyon hiányzik. Most is azért írok (kézzel!), mert ez is egy függőségem. Csak 3 napot nem leszek itt, de ez is komoly kihívásnak tűnik. Se gitár, se megszokott társaság, se klaviatúra.
Függő vagyok, kedveseim. Már azon is meghatódtam, hogy legalább Virág, Pali, Patrik és Petike velem utaznak, benne a frissen vásárolt Nők Lapjában. Meg küldtem egy csomó sms-t nektek, pedig még el sem hagytam Budapestet. Tatánál már két versszaknyi új dalszövegem volt, meg egy tök új dalötlet. Közben meg érzem, hogy nagyon is szükségem van az utazásra, meg már nagyon várom, hogy Kingával találkozzak. Néha érdemes pár száz kilométerről nézegetni az otthon zajló életemet.
Ez hirtelen picit ijesztő, máris kapaszkodókat keresek. Olyan, mintha horizontális kötélugrást haljtanék végre: egy lassított banji-jumping. :) Fokozatosan távolodom a megszokott biztonságból és egyre kétségesebb, hogy valóban biztonság-e. Mi van, ha nem vár senki haza? Ezt gondolom, ha félek, aztán meg rájövök, hogy várnak. Valahogy nekem minden utazás egy ilyen fura tisztulási folyamat. Kikerülök a saját hóviharomból és kicsit leülepednek a kavargó gondolat-pelyhek. Hazaérve már egy csendes behavazott, kissé megfagyott táj fogad majd, ahol jobban látszik, hogy milyen irányba érdemes elindulni.
Anyukámmal cseteltem délután (modern anyám van, tud ilyet is), és írtam, hogy legalább lesz időm az út alatt végiggondolni az életemet. Következő válasz jött: "Szia, ez nem anyád, én vagyok. 12 óra nem elég végiggondolni az életed." Drága jó apukám! :) Mondtam neki mindjárt, hogy lehet, hogy még sok is.
Még Győrben sem vagyok, de már zsibbad a fenekem. Rémes, nem? :) Egy órát már végül is elvertem valahogy, most elkezdek enni, az is program.

19.00-
Na, ettem meg olvastam. Renée Zellweger még mindig szingli. De eljátszaná a B.J. harmadik részét. Egészségére.

20.00-
Na, most estem neki egy zacskó sárga M&Ms-nek. Micsoda kaland ez az út! Össze vagyok zárva a saját gondolataimmal fél napra... Azon elmélkedem (többek közt), hogy mennyi minden zajlik egyszerre a világban. Én itt ülök a vonaton, az oroszlán meg lehet, hogy éppen vadászik a bozótban. Vagy horkol. Ilyen alapon tényleg egy pillanat az élet, minden egyszerre történik, mert mindig minden megtörténik minden pillanatban. Kész őrület. :) Tudtok követni?
Na, jól leszórtam az ölemből az összes csokit. Szanaszét gurultak a kis színes bogyók. :( Az egy sorral arrébb szembeülő helyes svájci srác nagyon jól szórakozik rajtam. Kár, hogy már olyan közel negyvenes. És a mamájával utazik. Ez lehet, hogy inkább rossz pont, nem? Na mindegy Timikém, azért ezt elkönyvelhetjük egy MAJDNEMnek...

21.00-
Már Bécsben vagyok. Leszállhatnék csavarogni, de most inkább mégsem. Már csak még háromszor ennyi... eh... Majd jövök Bécsbe decemberben. Most jut eszembe, semmit nemtok Zürichről. Úgy indultam el, hogy majd rábízom magam Kinire. Múzeumba biztos megyünk, meg valami forralt bort is emlegetett. Az osztrák vonatok szép pirosak. Figyeltétek már?
Asszem hímezni mégsem fogok már. Majd jól a fülembe nyomok egy kis Coldplayt aztán bealszom. Már ha hagynak. Bécsben tele lett a vonat, és mindenki nagyon virgonc. De nagyon messze van az a Svájc... Itt szembe velem egy magyar pasi telefonál németül megállás nélkül. Már a harmadik embert hívja fél órán belül és mindenkinek azt mondja, hogy mindjárt lemerül... de nincs akkora szerencsém. Mellettünk meg kínaiak ülnek. A srác valami iszony idegesítő hangú pittyegős játékban van elmerülve, a csaja meg megállás nélkül mesél neki valamit. Egy kukkot nem értek belőle, de olyan hangsúlyokat használ, hogy simán elhinném, hogy épp egy pornófilmből idéz. A pasit szerintem nagyon nem érdekli, még egyszer sem bólogatott, vagy bármi. Csak pittyeg. Ja, amúgy gyerekük lesz, szép kis pocakja van a lánynak. Kiváncsi vagyok a srác tud-e róla. Lehet, hogy akkor sem figyelt oda, mikor ezt közölték vele.
Van még egy fontos ember, aki Kooperationskontraktot (ezt még én is értem: együttműködési szerződés) javít piros tollal és sárga szövegkiemelővel. Éjjel tízkor. Beteg dolog. :)
Svájci pasi meg bealudt, így jártunk, Timi. Majd hazafelé. :)

3.30-
Na kb. eddig tudtam jól aludni. Bár az álmaimat akkor sem mesélném el senkinek, ha megölnétek. :D Most viszont módszeresen elkezdték lehűteni a kocsi levegőjét. Ez valami speckó alpesi kiképzés lehet. Már minden pulcsim rajtam van, de esélytelen az alvás. Ha egyszer én is ide akarnék költözni, tartsatok vissza!

6.00-
Mindjárt érkezünk. Eddig a kedves svájci majdnem negyvenessel beszélgettem, ő sem bírt aludni a hidegtől. Mamája baranyai sváb, Mohács környékéről emigrált Svájcba, egész kedvesen törik a magyart mindketten. De inkább maradtunk a németnél. Az nekem cikibb. A nagyim Magyarországra kerülésének sztorija nagyon tetszett neki, mert ritkán emigrálnak emberek keletre. Jó sokat mesélt a svájci politikai rendszerről, mert a magyar hozzáállás nagyon nem tetszett neki. Hogy mi miért feltételezzük a vezetőkről, hogy sokat csalnak, hát nem azért mennek az emberek politikusnak, mert azzal sok pénzt lehet keresni, hanem mert vannak társadalmilag hasznos ötleteik, amiket szeretnének megvalósítani. Továbbra is úgy gondolom: Svájc NAGYON messze van.

Na most post, mert Kini már türelmetlen. Folyt. köv. hogy mi is történt velem odakint. Tsók.