I'm a happy girl

Azért a strapa, az strapa. Tegnap negyed 12-ig próbáltunk a Lighthouse-zal, a végére már kicsit sem éreztem magam sziporkázó világítótoronynak, csak álmosan pislákoló gyertyacsonknak... Jó sokan vannak abban a zenekarban és még mindig nem találkoztam mindenkivel. Igaz még a repertoárral is felületes az ismeretségem. Majd alakul az. :)
Reggel természetesen alig bírtam kimászni az ágyból. Az egész heti napi 18 órás aktivitás ezt teszi az emberrel. De már csak két próba és egy koncert van hátra erre a hétre. :) A többi időmet szentelhetem a barátaimnak, a családomnak... és a takarításnak...
Viszont arra jöttem rá míg a "derűs ébredés" teámba bámultam duzzogva, hogy hülyeség sajnálgatni magam amiatt, hogy fáradtan kelek. Hát mi rosszat találhat az ember abban, hogy otthon szorongatja a forró teásbögréjét, csodás 9. emeleti kilátással, miközben jó kis csajszis country slágereket üvöltet a konyhájában? Az ilyen pillanatokat ki kell élvezni, nem szüttyögni helyette. Amúgy is mostanában azon csodálkozom egyfolytában, hogy mennyi fantasztikus ember vesz körül. Hogy csak egy példát említsek: Leah kedd este egy pici meglepit hagyott Bencének a konyhaasztalon egy kis gratulálólevéllel. Pedig még sosem találkozott a tesómékkal. De még elég sok példát tudnék írni. ;)