Grüzi!

Hát megérkeztem péntek hajnalban Zürich Hauptbahnhofra, búcsút intettem alpesi asztalos barátomnak (még a nevét sem tudom, ejnye) és megkerestem Kinit a peron forgatagában. Egy hős volt, hogy hajnalok hajnalán értem jött. Hazamentünk reggelizni, aztán ő ment dolgozni én meg emberi formámat visszanyerendő zuhiztam egy jót, aztán egy térképpel elindultam a felfedezni a várost.
A villamosról leszállva az első utam egy könyvesboltba vezetett. Aztán még jópár hasonlót végigböngésztem, de szerencsémre nem találtam olyan jó kis népművészeti hímzésmintagyűjteményeket, mint Ausztriában. Nagyon szép idő volt, úgyhogy kb mindenhova gyalog mentem. Benéztem a híres templomokba: a Grossmünsterbe és a Fraumünsterbe. Ez utóbbinak hat üvegablakát Chagall festette. Elcsábultam egy Starbucks kávéra (kb. minden második sarkon van Starbucks, egy idő után nem lehet már ellenállni...), Gingerbread Latte névre hallgatott a kompozíció, isteni mézeskalács íze volt.
Ebédre a Google-ba voltam hivatalos, viszonylag könnyen megtaláltam az épületet. Sajnos első dolguk volt aláíratni velem egy egyezményt, hogy nem fényképezhetek az épületben és minden ott látott dolgot bizalmasan kezelek. Úgyhogy nézzétek meg ezt itt, mert ezek hivatalos fotók, és higgyetek el mindent, meg még azt is, amit hozzáképzeltek. És igen, csúsztam én is tűzoltópóznán, bár kellett egy kis bíztatás.

Délután múzeumokat látogattam. Elsőként a zürichi Nemzeti Múzeumot, aminek a felét épp renoválják, de így is rengeteg fegyvert és régészeti kacatot sikerült oda bezsúfolni. (Zimbi most felszisszent, idáig hallom.) Nekem a régi varrófelszerelések tetszettek a legjobban meg a vásári jelenetben az az árus néni, aki szép kalapszalagokat meg ruhakapcsokat árult. 5 körül a Kunsthaus Zürichben estem össze majdnem a fáradtságtól. Az olasz divizionistákról szóló időszaki kiállítást még használható aggyal néztem végig, aztán már csak ide-oda kóvályogtam régi és modern; olasz, francia, svájci; képek és egyéb installációk között; három szinten lépcsőzve körbe-körbe... Négy éve nem gondoltam volna, hogy egyszer egy Kandinszkij képtől derül majd fel az arcom, vagy hogy hálás leszek egy Robert Zünd erdei tájképért, mert az elé olyan jó le lehet rogyni pihenni. Láttam csomó gitáros Picasso képet, meg egy olyan Dalít, ahol a nőnek virágcsokor a feje. Most kicsit sajnálom azt is, hogy nem lesz Magritte kiállítás a Szépműben mégsem, mert olyan a képi világa, mint Terry Gilliamnek. (Aki megkérdezi, ki az a Terry Gilliam, azt megeszem reggelire!)
Múzeum után még egy csomót bóklásztam, ettem rengeteg sült gesztenyét, és vettem a Merkur csokiboltban igazi kézműves csokit. Ott öntik helyben, és kis darabokra törve árulják a hatalmas táblákat. Pörkölt mandulás étcsokit vettem. Azt hittem szeretem a csokoládét, de eddig nem is tudthattam, hogy mi az a csokoládé. De jól sejtettem: tényleg szeretem. :)
Este kimentünk a reptérre Kinivel, hogy begyűjtsük Zsófit és Henit, akik szépműs kollégák és egy bázeli konferenciára jöttek Svájcba. A konferencia ugyan csak hétfőn kezdődött, de a cél pont az volt, hogy előtte legyen egy jó kis csajszis hétvégénk. Ennek megvalósításához tökéletesen jó kezdést választottunk: Kini terülj-terülj asztalkámat varázsolt otthon négyféle sajttal, szőlővel és kenyérrel, nálam meg volt véletlenül egy üveg hilltopféle cserszegi fűszeres.
Azért az élmények megtették hatásukat: a vacsi után bealudtam a fotelben beszélgetés közben. :)