A hosszú hétvége remek találmány. Simán be kéne tiltani, hogy bármilyen nemzeti ünnep hétvégére essen. Annak úgy nem lenne semmi értelme. Annyival több kellemes és értelmes dolgot lehet négy nap alatt csinálni, mint egy szimpla szombat-vasárnap alatt.
Például a csütörtököm nagy részéről már elmeséltem, hogy mennyire tökéletes volt. A plöm-plöm és a sallala után (mielőtt Etus megint félreért valamit: gitároztam, de ez az előző bejegyzésből egyértelműen kiderül) még kirándultunk egyet Petivel és ettünk világbajnok hortobágyi meg duplacsokis-marcipános palacsintákat. Ajánljuk szeretettel Taksonyt másoknak is: nincs ott az égvilágon semmi látnivaló (kivéve egy víztornyot, ami szerintem hidroglóbusz), de a Trendi pizzéria 130 féle jobbnál jobb palacsintát kínál.
Pénteken otthoni főzőshowt tartottunk és főztünk Sanyinak spagettit. Nagyon jó lett, de azért szerencse, hogy nem adja le egy tévé sem a produkciót. Nem lennék jó példakép senkinek tésztaszűrésben. Marcsinak utólagos hálás köszönet az Olaszországból hozott fűszerkeverékért: ugyan kicsit meglepett minket, mert a chilli tartalmát nem vettük komolyan az adagolásnál, de az isteni végeredményhez sokat tett hozzá.
Délutánra Timi igazi csajszis programot talált ki nekem: elmentünk vásárolgatni. Egyrészt ajándékon törtük a fejünket, mert vasárnapra kaptunk meghívást igazi szülinapi zsúrba. Másrészt ő akart venni ezt-azt a háztartásba, de végül is négy áruház közül egyikben sem találtunk megfelelőt, én meg bezzeg csak beszereztem pár cuccot az ikejában, pedig pontosan tudom, hogy oda csak csukott szemmel szabad bemenni. Azért persze örülök, hogy fillérekért cserébe lehet itthon borozni végre normális boros pohárból, meg rendes teatojásunk is van, amiből nem szóródik ki a teafű.
Szombaton megnéztem a kis családomat, hogy minden rendben van-e velük. Anyum főzött édeskömény levest, aminek nagyon örültem, mert én is akartam olyat főzni a hétvégén, csak nem kaptam szép édesköményt. Hugicám teljesen boldog, Bencus meg már nagyon nagy: 2,5 kiló! Ja, és táncol, ha jó zenét hall. De konkrétan. Nagyon izgi, hogy már nincs is 30 nap hátra míg megszületik. A szobája már teljesen berendezve várja, csak azt a kis tengerparti-mintás rucit hiányoltam belőle, amit én vettem neki nyáron, de aztán kiderült, hogy az a Hugi szekrényében lakik, a kórházi babakelengyével, és a Hugi minden este megnézi. Az lesz ugyanis az első ruhadarab, amit ráadnak. Nagynéni-énem csak úgy tündöklik a büszkeségtől. :)
A mai nap fénypontja Patrik szülinapi bulija volt, amire Virág és Pali meghívták az egész Aiming For Sunday zenekart, illetve Timit, Melit és engem is. Tökéletes meglepi bulit hoztunk össze, Patrik elment sétálni a nagyival, és mire hazaért már élőben szólt a nappaliban a Hide Away. Eleinte szóhoz sem jutott, csak ámult nagy csillogó szemekkel, aztán a harmadik számban már duettet énekelt Jonnal. Össze-vissza ettünk mindenféle isteni lasange-t, tiramisut meg mákos gubát, aztán bebizonyítottuk, hogy a mi 6. szülinapunk sem volt még olyan régen... Nagy sikere volt ugyanis a Timivel közösen kiválaszott lego rendőrhelikopternek és motoros rendőrnek. Olyannyira, hogy bár az összerakás folyamatában még Petit cikiztük, hogy milyen türelmetlen nagybácsi (nehezen állta meg, hogy ne szedje ki állandóan Patrik kezéből az összeillesztendő darabokat, lévén maga is nagy lego rajongó), ahogy kész lettek a járgányok, fordult a kocka, és fél percen belül három sikongatva kacagó lökött kiscsaj üldözte földön-vízen-levegőben a gonosztevő Duplo-figurát (akit ki tudja miért, Sanyinak hívtak...), egy Hans és egy Jürgen nevű Polizei-alkalmazottal. A sztoriba valahogy belekeveredett még egy rák, egy útonálló tehén és egy szakadékban lakó veszedelmes dinoszaurusz is, valamint szerpentin-lángba borult majd hirtelen meggyógyult a helikopter. Virág nagyon kedves volt, felajánlotta, hogy mehetünk máskor is legózni. :)
Patrikkal úgy tűnik nagy a haverság, fontosnak tartotta, hogy megnézzem az étkezőben kiállított összes rajzát, a kedvenc vicces online játékát, a húsevő növényt és a böszörményi dédi által hímzett csodás madaras párnát (tudja, hogy mivel kell engem elkápráztatni).
A buli végén is volt még koncert, abba már beszálltunk mi is ritmusszekciónak, csörgőkkel, dobbal, még Petike is rázta a rumbatököt a nagyival. Ezúton is küldenék egy nagy-nagy-nagy virtuális ölelgetést az egész családnak, remekül éreztük magunkat, és nagyon boldog vagyok, hogy az Ünnepelt is úgy nyilatkozott, hogy olyan volt, mint egy álom!
Mostan pedig, a remek hétvége befejezéseként olvashatok újra egy kis Jill Mansellt, mert Virággal cseréltünk limonádéirodalmat. Most végre megtudom, mekkora dilemmát okoz, ha egyszerre három pasi legyeskedik valaki körül. Biztos hatalmasat, mert egy pasi is tud elég nagy dilemmát okozni egymagában.
Például a csütörtököm nagy részéről már elmeséltem, hogy mennyire tökéletes volt. A plöm-plöm és a sallala után (mielőtt Etus megint félreért valamit: gitároztam, de ez az előző bejegyzésből egyértelműen kiderül) még kirándultunk egyet Petivel és ettünk világbajnok hortobágyi meg duplacsokis-marcipános palacsintákat. Ajánljuk szeretettel Taksonyt másoknak is: nincs ott az égvilágon semmi látnivaló (kivéve egy víztornyot, ami szerintem hidroglóbusz), de a Trendi pizzéria 130 féle jobbnál jobb palacsintát kínál.
Pénteken otthoni főzőshowt tartottunk és főztünk Sanyinak spagettit. Nagyon jó lett, de azért szerencse, hogy nem adja le egy tévé sem a produkciót. Nem lennék jó példakép senkinek tésztaszűrésben. Marcsinak utólagos hálás köszönet az Olaszországból hozott fűszerkeverékért: ugyan kicsit meglepett minket, mert a chilli tartalmát nem vettük komolyan az adagolásnál, de az isteni végeredményhez sokat tett hozzá.
Délutánra Timi igazi csajszis programot talált ki nekem: elmentünk vásárolgatni. Egyrészt ajándékon törtük a fejünket, mert vasárnapra kaptunk meghívást igazi szülinapi zsúrba. Másrészt ő akart venni ezt-azt a háztartásba, de végül is négy áruház közül egyikben sem találtunk megfelelőt, én meg bezzeg csak beszereztem pár cuccot az ikejában, pedig pontosan tudom, hogy oda csak csukott szemmel szabad bemenni. Azért persze örülök, hogy fillérekért cserébe lehet itthon borozni végre normális boros pohárból, meg rendes teatojásunk is van, amiből nem szóródik ki a teafű.
Szombaton megnéztem a kis családomat, hogy minden rendben van-e velük. Anyum főzött édeskömény levest, aminek nagyon örültem, mert én is akartam olyat főzni a hétvégén, csak nem kaptam szép édesköményt. Hugicám teljesen boldog, Bencus meg már nagyon nagy: 2,5 kiló! Ja, és táncol, ha jó zenét hall. De konkrétan. Nagyon izgi, hogy már nincs is 30 nap hátra míg megszületik. A szobája már teljesen berendezve várja, csak azt a kis tengerparti-mintás rucit hiányoltam belőle, amit én vettem neki nyáron, de aztán kiderült, hogy az a Hugi szekrényében lakik, a kórházi babakelengyével, és a Hugi minden este megnézi. Az lesz ugyanis az első ruhadarab, amit ráadnak. Nagynéni-énem csak úgy tündöklik a büszkeségtől. :)
A mai nap fénypontja Patrik szülinapi bulija volt, amire Virág és Pali meghívták az egész Aiming For Sunday zenekart, illetve Timit, Melit és engem is. Tökéletes meglepi bulit hoztunk össze, Patrik elment sétálni a nagyival, és mire hazaért már élőben szólt a nappaliban a Hide Away. Eleinte szóhoz sem jutott, csak ámult nagy csillogó szemekkel, aztán a harmadik számban már duettet énekelt Jonnal. Össze-vissza ettünk mindenféle isteni lasange-t, tiramisut meg mákos gubát, aztán bebizonyítottuk, hogy a mi 6. szülinapunk sem volt még olyan régen... Nagy sikere volt ugyanis a Timivel közösen kiválaszott lego rendőrhelikopternek és motoros rendőrnek. Olyannyira, hogy bár az összerakás folyamatában még Petit cikiztük, hogy milyen türelmetlen nagybácsi (nehezen állta meg, hogy ne szedje ki állandóan Patrik kezéből az összeillesztendő darabokat, lévén maga is nagy lego rajongó), ahogy kész lettek a járgányok, fordult a kocka, és fél percen belül három sikongatva kacagó lökött kiscsaj üldözte földön-vízen-levegőben a gonosztevő Duplo-figurát (akit ki tudja miért, Sanyinak hívtak...), egy Hans és egy Jürgen nevű Polizei-alkalmazottal. A sztoriba valahogy belekeveredett még egy rák, egy útonálló tehén és egy szakadékban lakó veszedelmes dinoszaurusz is, valamint szerpentin-lángba borult majd hirtelen meggyógyult a helikopter. Virág nagyon kedves volt, felajánlotta, hogy mehetünk máskor is legózni. :)
Patrikkal úgy tűnik nagy a haverság, fontosnak tartotta, hogy megnézzem az étkezőben kiállított összes rajzát, a kedvenc vicces online játékát, a húsevő növényt és a böszörményi dédi által hímzett csodás madaras párnát (tudja, hogy mivel kell engem elkápráztatni).
A buli végén is volt még koncert, abba már beszálltunk mi is ritmusszekciónak, csörgőkkel, dobbal, még Petike is rázta a rumbatököt a nagyival. Ezúton is küldenék egy nagy-nagy-nagy virtuális ölelgetést az egész családnak, remekül éreztük magunkat, és nagyon boldog vagyok, hogy az Ünnepelt is úgy nyilatkozott, hogy olyan volt, mint egy álom!
Mostan pedig, a remek hétvége befejezéseként olvashatok újra egy kis Jill Mansellt, mert Virággal cseréltünk limonádéirodalmat. Most végre megtudom, mekkora dilemmát okoz, ha egyszerre három pasi legyeskedik valaki körül. Biztos hatalmasat, mert egy pasi is tud elég nagy dilemmát okozni egymagában.
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése