Zene, zenezene, már megint csak a zene...

Rövid beszámoló: tegnap volt C.Jam koncert a Mentában, elég családias hangulatban, azt a tucatnyit nézőt ugyanis név szerint tudtuk volna köszönteni. Végül is az a lényeg, hogy az a tucatnyi ember viszont egytől egyig szívünknek nagyon kedves. Másrészt meg egész jól sikerült, még soha nem játszottam Whiskey in the Jart reagge, blues, latin és disco stílusban.
Nagy-nagy öröm, hogy Kassai Eszti TÉNYLEG eljött, ahogy ígérte, és ott is maradt végig, pedig csak be akart kukkantani. Nézzétek meg, ahogy ottan pattog a WAN2 újságban a hegedűjével, mert bekerült a 12 Underground Díva közé! :)
Én meg ma jól elindultam dolgozni bérlet nélkül, úgyhogy vissza is fordultam gyorsan. Amúgy is jól lehűlt az idő, hát begyűjtöttem plusz egy pulcsit is. Meg ha már hazaugrottam, akkor gyorsan fogtam kicsit a gitáromat és eljátszottam öt-hat dalt. Nagyon rosszul aludtam, rám fért valami kis plusz. A zene olyan szinten a legjobb terápiás dolog a világon, hogy még én is meglepődök néha rajta, pedig már volt szerencsém megállapítani jópárszor. Ígérem egyszer lesz Tücsök-CD, hogy ti is kiabálhassátok otthon velem olyanokat, hogy jajjdeboldogvagyok / jajjdeszabadvagyok / jajjdefájezaművészélet / jajjmiafenénekkellmármegintmindenttúlbonyolítani. Egészen széles érzelemspektrumra van már hatóanyagom.