Királynő helyett demokrácia

Se Queen, se Bonyai... a csajok szanaszét, lakásfelújítanak, randiznak, pasiznak... én meg igyekeztem lekötni a figyelmemet kókuszos joghurttal, gitárral és Jill Mansell-el, hogy ne gondoljak arra, hogy most fél Budapesttel együtt kéne üvöltenem, hogy I want to brake free!
A regény eléggé kiborított, mert őrületes tragédia történt. Amúgy is hihetetlenül bosszantott, hogy a főhős csaj kb. minden reakciót félreért, amit az egyértelmű álompasi közvetít felé, és ezért háromszáz oldalon át nem bírnak összejönni... grrr... (Amúgy imádom a könyvet, pont ilyennek kell lennie egy női ponyvaregénynek... Különben miért kínoznám magam azzal, hogy két éjszaka alatt kiolvasom? :) ) Aztán a mai ködös-nyűgös reggelen rájöttem, hogy azért bosszant ez engem leginkább, mert pont ilyen karakter vagyok én is, aki vidám, pörgős, éppen annyira dilis, amit még lehet nagyon szeretni, belül viszont feleslegesen agyonmarcangolok mindent. (Vagy van egyáltalán nő, aki nem ilyen?) Ha Jill Mansell rólam írna könyvet, talán négyszáz oldal is kevés lenne a happy endig. Asszem ideje lesz előrelapozni kicsit és hagyni a boncolgatást másra. Ha már nem lettem se orvos, se biológus...
A tragikus fejezetek után kb megváltás volt, mikor negyed tízkor felhívtak a srácok, hogy szolidan igyunk már valamit a városban, csak olyan keddestésen. Végül is éjfélig váltottuk a világot, csökkentettük a globaliziáció káros hatásait, elméletben kerestünk az Alapítványnak rengeteg pénzt és zenekari demokrácia-tréninget tartottunk. Azaz én mosolyogtam és figyeltem csendben, míg Peti és Zoli egymás gondolatait próbálták megfejteni. Sanyiról meg kiderült, hogy látszat-csendes, csak elsőre vágja rá mindenre, hogy neki mindegy, és nem szól bele, másodjára már nagyon határozott és megfontolandó véleménye van.
Volt egy pont, mikor mindenki azon sírt (najó, Sanyi nem), hogy miért nem inkább Brian Mayt hallgatunk most élőben, na akkor kicsit vacilláltam, hogy melyik üres poharat melyikük fejéhez vágjam... De az a nagy igazság, kedveseim, amit úgyis tudtok, hogy a társaságotok sokkal fontosabb nekem May bácsinál, a kedvetekért simán elcserélem a város legnagyobb arénáját egy havonta változó nevű kocsmára, ahol rémes tuctuc zene szól, bort pedig szín szerint kell kérni, mert úgyis csak egyféle van mindenből. És szentül hiszem, hogy írtok ti még majd sokunk örömére Who Wants to Live Forever szintű nótákat. Lehet meghatódni.
(Ettől még ugyanakkora pancserok vagyunk, hogy kihagytuk. :P)

Ma egy barátom arról panaszkodott, hogy azért nem lesz egy ígéretes kapcsolatból semmi, mert a lány szereti dédelgetni ezt az álmot kettőjükről, ellenben fél valóra váltani, mert a valóság hátha kiábrándító... Ezt én is megéltem, többéves szenvedést okozott a nagy álmodozás, és nem találnátok ki soha, de a valóság tényleg nagyon kiábrándító volt, hiszen egy merő rettegés volt az egész. Ennek megfelelően hihetetlen felszabadító volt mikor véget ért. Jesszus, emberek, mi van veletek? Hát mi lehet annál felemelőbb és csodásabb, mint ÉLNI, úgy értem ott és akkor, abban a pillanatban ÉLNI, nem a jövő lehetséges sötét verziót vizslatva (és ezzel sikeresen tényleg megteremtve őket, hehe...), hanem félelem nélkül átadni magad a MOSTnak? Ismerek egy csajt, aki egyszer írt egy nótát, amiben erről jól megmondta a véleményét.

S ha úgy érzed, az erőd, mit az Ég adott, elhagyott
S a gondok súlyát nem bírod el
Ne csüggedj, mert ha ólomnak is tűnik a teher
A hited mégis hegyeket emel
Hát soha ne add fel
A kétségeid kergesd el
S ha kell, hát légy merész
Mert ha félsz,
Ha félsz csak félig élsz

Írt még pár ilyet, de azok angolul vannak, és szeretné már hallgatható formába önteni őket a kis zenekarával. Még pici türelmet kér, az ügy már eléggé sínen van. ;)
(Ha nem jönne össze rövid időn belül, akkor beállok a Youtube-sztárok sorába, és a beépített webkamerámmal fogom felvenni a dalokat. Ha-ha-ha. Hihetetlen, hogy milyen cover verziókat lehet találni a neten, kész házi videoklipek készülnek, a csajszi mosolyogva dalol, a háttérben meg átsétál a macska... állati... Azt valaki megfejtené nekem, hogy pl. a You're My Best Friend-et miért játssza mindenki ukulelén?)

Just one more question: szerintetek hány Tücsök írta ezt a fenti bejegyzést?