vasárnap, szeptember 28

Vegyes vikkend

A hétvége összességében mérsékelten hasznosan, ámde kellemesen telt. Péntek este HajráPeti! koncertplakátokkal árasztottuk el a kolikat. Éjjel hazaérve Peti feltette a nagy költői kérdést, hogy akkor most hatékonyak voltunk-e, válasz helyett pedig előástunk egy nagy zsák humort. Nagyjából három órát kocsikáztunk szerteszét a városban négyen, ezalatt jártunk hat helyen - beleértve a Tarkarét koleszt, ami már kiránduló távnak számít (az onnan érkező koncertlátogatóknak szerintem meg is szavazhatnánk valami jutalom csokit a belépő mellé) -, elfogyasztottunk egy adag forró teát, egy csokis-mogyorós kürtős kalácsot, egy csomó ásványvizet, valamint a klipbemutatón kapott ajándék csokibonbonom maradékát; megnéztük Zoli zuglói szülőházát; kiderült, hogy nincs olyan szeglete a városnak, ahol én ne táncoltam volna valamilyen formában; végül, de nem utolsósorban a közgázos helyszínek meglátogatásával rengeteg régi emlékbe burkoltuk Timit. Ja, és három plakátot ki is helyeztünk. (Csak a Corvinus kolikban jófejek a portások.) Én még kaptam egy kis szuperhatásos Nánási-féle optimizmus tuningot is (kicsúszott ugyanis a számon az "igyekszem optimista maradni" kifejezés, ami állítólag árulkodó jel az eluralkodó pesszimizmusról), meg egy extra kör kocsikázást a Gellért-hegyen, a kedvenc budapesti boldogság-helyemhez. Ez alkalommal is bejött a dolog. Remélem mindenkinek van egy pont a közelében, ahova elmehet néha megállapítani, hogy történjék bármi, minden nagyon rendben van.
Szóval ha úgy vesszük, igen, elég hatékonyak voltunk. (Igazából még plakátolásban is elértük az 50%-os sikert.)
Kicsit azért szüttyögök, ha már így szóba hoztam: Pergeeeer, brühüüü, képzeld, valaki rózsaszín festéket fújt a szoborra... :( :( :(

Szombaton látogattam családot. A hugom pocakja már hatalmas, de mutattam neki, hogy még mekkora lesz, és nem akarta elhinni. Anyám nekem adott igazat, de neki se hitte el. Hugó amúgy már elég ritkán nyilatkozik a saját nevében, ő már csak azért eszik/ nem eszik dolgokat, mert az Bencének ízlik/ nem ízlik. Érdekes lehet, egyszer majd kipróbálom. (Vajon aki ikrekkel terhes, az mit csinál, ha a gyerekei nem ugyanazokat a kajákat szeretik?) Arról a jelenségről meg már olvastam korábban, hogy a babák sokat csuklanak, mert így erősödik a légzéshez a rekeszizmuk. De ebbe sem gondoltam bele igazán. Pedig az aztán a csuda mókás dolog. :) Legalábbis kívülről, tenyérrel érzékelve az.
A családlátogatás miatt sokat kellett utazgatnom, de Péteréktől kölcsönkaptam a Szily féle Kitolás 2. részét, így megint élvezet a békávézás, főleg azoknak, akik velem szemben ülnek, és gőzük sincs mitől röhögök hangosan és könnyezve. Pedig ha tudnák, hogy milyen veszélyek leselkednek a fiatal apákra a játszótéren és a kisállat-tartás terén... jihhihihahaha... :)

Itt az egész közepén gyorsan megmutatom, hogy Kini mit főzött a hétvégén. Most nehezítünk a rovaton, találjátok ki ti, hogy milyen menüt ábrázol a fotó!


Ha már gasztro rovat, Etus épp most dorgált meg, hogy nem írtam a szülinapi partija kapcsán az "ingenio" edénykészletéről. Mea culpa. Az a helyzet, hogy Etus konyhája a nők 90%-át megszégyenítő módon praktkus és jól felszerelt. (A 90%-ba engem is bele kell érteni, a rovatvezető kolleginát viszont nem.) Én halandó konyhatündér-csíra sosem láttam még olyan profi brokkoli-gőzölőt, aminek ki lehet támasztani a fedelét meg ráakasztható nyele van... lenyűgöző!

És most vissza a szombat estéhez: Sanyi aszonta megyünk Gonzora, mert az jó lesz, és tényleg. Debreceniek a fiúk, és első benyomásom az volt, hogy sokkal jobban tetszik, mint pl. a Zagar. Jól meg van támogatva elektronikus alapokkal, de így is állat jól szól élőben. Pl. nem volt kicsit sem hamis, mint az utánuk következő The Trousers. Pedig ők már eléggé menőnek számítanak. A Gonzo gitárosáról sosem találtam volna ki, hogy egy szórakozóhelyen a szórakoztató személyek közé tartozik, inkább annak a fickónak szavaztam volna meg, aki kitessékeli a nemkívánatos vendégeket. Ehhez képest brutális pedálsor hever a lábai előtt, három oktávon belül bárhol tökéletes vokált énekel és elég jútús effekteket nyom - ezt dícséretnek szántam. Jó arcok mind, az énekes is tetszett, mint egyéniség, de Sanyi haverja, a basszeros a csúcs, mert úgy mozog, mint egy robot.

Ma nyugis vasárnap volt, kicsit kirándultunk délután a Kamaraerdőben a csodaszép idő tiszteletére és anarcho-szinglikalista közösségnek nyilvánítottuk a kapcsolatunkat. Itt a környékünkön is érdemes mostanában sétálgatni, mert lomtalanítás van, és remek természetfilmet lehetne forgatni az élőközösségek tökéletes egyensúlyáról. Pont úgy zajlik egy ilyen, mint mikor az oroszlán elejt egy gazellát, megeszi a friss húsból, ami kell neki, aztán jönnek a dögevő emlősök, madarak, aztán a kisebb dögevők, lebontó szervezetek, míg szépen minden hasznosul a tetemből. Ki van ez a rendszer találva.


4 megjegyzés:

Névtelen írta...

Gonosz leszek. :)

Nem gőzőlő. :) Van ételpárolóm is. De még az sem. :) Ez csak egy natúr edény, amiben brokkolit főztem. :)

Etus

PS: Ne csodálkozz, ha a héten egy fiatalember térden állva rebeg bocsánatkéréseket a Lovasszobrotok előtt. ;) Rövid tanakodás után megírtam ezt Neki is. :)

perger írta...

anarcho-szinglikalista: hehe, ezek szerint ti vagytok azok a vizitündérek, akik meghatározzák az államformát és hozzávágjátok a kiszemelt uralkodóhoz a rozsdás kardot?

a rózsaszín festék meg gáz, de az előző kályhaezüst is elég ciki volt...

Névtelen írta...

Etus

Tücsi, bár már írtam, de ennyi kirándulással olyan latens félmaratonfutó vagy, hogy csak na. :)

Etus

PS: Ahoj, Perger, jól ment a költözés? :)

Bogi írta...

Szerzek piros szőnyeget Leonardo elé. A félmaraton futást meg még kicsit visszanyomkodom a tudatalattimba. :)