Írói környezetem jelenleg: egy bögre forró tea, pár itthonra megmentett epres-fehércsokis muffin, német akusztikus metál, amire néha felpattanok kortárs improvizációt táncolni. Ezzel óvatosan kell bánnom, mert kicsit elaludtam a nyakamat.
A péntekről inkább nem írok sokat: kevés munka volt, de elég fárasztó hetet zártunk, aztán meg rossz kedvem volt. Peti elvitt palacsintázni, hogy kicsit feldobjon, és kicsit sikerült is, mondjuk legalább annyira, hogy utána hazajöttem és elég gyorsan megírtam egy eléggé elszállt dalszöveget. Tudjátok, olyan chill-out elektronikus zenére mormolt légyönmagad nyíljmegavilágnak, stb. Gyanús nekem, hogy túl sok szerecsendiót reszeltek a töltelékembe...
A szombat délelőtt sütögetéssel telt, Etusnak ígértem a fent említett muffinokat szülinapjára, mert a meghívóban felhívta a figyelmemet rá, hogy mindenféle epres sütit szeret. Ezt bizonyította is: felnőtt 33 éves férfihoz méltó módon simán eltüntet egy muffint egy harapásra.
A szülinapi kertipartinak csak az elején tudtam ott lenni. (A "kerti" ebből igazából azt jelentette, hogy néhány vagány fiú bevállalta, hogy kimegy megsütni a husokat a grillen, mi többiek meg a jól befűtött házból néztük őket az ablakon át. ) Viszont ha már kaptam engedélyt korán lelépni, igyekeztem elsőnek ott lenni. Ez azért is hasznos volt, mert rögtön muzeologus képességeimet is kamatoztathattam: Etus mindent alaposan megmutogatott a már majdnem teljesen megújult otthonában, pincétől a padlásig. Ezzel gyorsan ki is képzett házi tárlatvezetőnek, és a következő érkezőket már én kalauzolhattam. Mondjuk a múzeumban biztos nem mondanám, hogy "ugye, milyen jól néz ki, én is most láttam fél órája először..." (Jut eszembe: Etusom, nem vicceltem, tényleg eszedbe ne jusson kihajítani azt a régi konyhaszekrényt!)
Még rengeteg hasznos tapasztalatra tettem szert:
A péntekről inkább nem írok sokat: kevés munka volt, de elég fárasztó hetet zártunk, aztán meg rossz kedvem volt. Peti elvitt palacsintázni, hogy kicsit feldobjon, és kicsit sikerült is, mondjuk legalább annyira, hogy utána hazajöttem és elég gyorsan megírtam egy eléggé elszállt dalszöveget. Tudjátok, olyan chill-out elektronikus zenére mormolt légyönmagad nyíljmegavilágnak, stb. Gyanús nekem, hogy túl sok szerecsendiót reszeltek a töltelékembe...
A szombat délelőtt sütögetéssel telt, Etusnak ígértem a fent említett muffinokat szülinapjára, mert a meghívóban felhívta a figyelmemet rá, hogy mindenféle epres sütit szeret. Ezt bizonyította is: felnőtt 33 éves férfihoz méltó módon simán eltüntet egy muffint egy harapásra.
A szülinapi kertipartinak csak az elején tudtam ott lenni. (A "kerti" ebből igazából azt jelentette, hogy néhány vagány fiú bevállalta, hogy kimegy megsütni a husokat a grillen, mi többiek meg a jól befűtött házból néztük őket az ablakon át. ) Viszont ha már kaptam engedélyt korán lelépni, igyekeztem elsőnek ott lenni. Ez azért is hasznos volt, mert rögtön muzeologus képességeimet is kamatoztathattam: Etus mindent alaposan megmutogatott a már majdnem teljesen megújult otthonában, pincétől a padlásig. Ezzel gyorsan ki is képzett házi tárlatvezetőnek, és a következő érkezőket már én kalauzolhattam. Mondjuk a múzeumban biztos nem mondanám, hogy "ugye, milyen jól néz ki, én is most láttam fél órája először..." (Jut eszembe: Etusom, nem vicceltem, tényleg eszedbe ne jusson kihajítani azt a régi konyhaszekrényt!)
Még rengeteg hasznos tapasztalatra tettem szert:
- tudok már csőben sült brokkolit készíteni
- magamtól felismerem a Madness slágereket
- Kofáék és Lauráék gyerekeivel röpül az idő
- a gyerekkönyvek szórakoztatóak, pl. Bojkával (már mindjárt 2 éves) olyat olvastunk, hogy "a SZÉLES víziló meghívta a kígyót mézes teára / a KESKENY kígyó kávézik, vigyáz alakjára"
- a gyerekkönyvek még szórakoztatóbbak, ha Etus mesél belőlük, mert akkor kiderül, hogy a zsiráf hülye, hogy felült a vonatra, mert kilóg a nyaka, és le fogja vágni a fejét az alagút
Örülök, hogy végre találkoztam a sok családos ex-iskolatárssal, Etus legendás futópartnereiről (mind lány :) ) viszont sajna lemaradtam, de majd legközelebb.
Volt még este klipbemutató a Repeta Sarokban. Készült a forgatásról werkfilm, meg azért leadták a végleges változatot is, hátha még valaki nem látta kétszázszor. :) Aztán természetesen volt élő Aiming For Sunday koncert is, olyan sztárvendégekkel, mint Atus (Sonkati) a CryFree billentyűse, és Viki, akit az Anna&theBarbies-ban láttam már énekelni. A koncert legfelemelőbb pillanatának megszavaztuk Timivel a People gitárszólót. Már megint. Inkább nem írom le, hogy mire emlékeztet, mert az előbb írtam gyerekkönyvekről, és nagyon nem illene ide. De mondtam Petinek, hogy majd én egy olyan saját verziót kérek a dalból, ha egyszer felveszik, hogy ez a rész úgy tízszer legyen az elején. Nem telhetetlen vagyok, csak lusta: így nem kéne mindig visszaugratni a CD-t. :)
Volt még este klipbemutató a Repeta Sarokban. Készült a forgatásról werkfilm, meg azért leadták a végleges változatot is, hátha még valaki nem látta kétszázszor. :) Aztán természetesen volt élő Aiming For Sunday koncert is, olyan sztárvendégekkel, mint Atus (Sonkati) a CryFree billentyűse, és Viki, akit az Anna&theBarbies-ban láttam már énekelni. A koncert legfelemelőbb pillanatának megszavaztuk Timivel a People gitárszólót. Már megint. Inkább nem írom le, hogy mire emlékeztet, mert az előbb írtam gyerekkönyvekről, és nagyon nem illene ide. De mondtam Petinek, hogy majd én egy olyan saját verziót kérek a dalból, ha egyszer felveszik, hogy ez a rész úgy tízszer legyen az elején. Nem telhetetlen vagyok, csak lusta: így nem kéne mindig visszaugratni a CD-t. :)
1 megjegyzés:
Köszi, hogy itt voltál! 7-én megyek a koncertetekre. :)
Ja, a gyerekkönyvek. Végülis tanuljon a gyerek: ha nagyon kilóg a vonatból a feje, akkor le fogja valami vágni. Jobb ezt, ha gyerekkorban megtanulja, mintha később a saját kárán. :)
Etus
PS: A futólányokkal majd máskor összefutsz.
Megjegyzés küldése