Én, mint Carrie Bradshaw

Évekig nem voltam hajlandó Szex és New York-ot nézni. Hallani sem akartam erről a furcsa jelenségről, amit szingli nőnek neveznek. Pasim mindig volt, természetesen mindig a nagyon nagy Ő, ha meg kicsit zsugorodott volna, akkor helyébe lépett egy még nagyobb. Kisebb-nagyobb buktatók sem tudtak eltántorítani minden leány gyárilag beprogramozott álmától: esküvő, gyerekek, boldoganélünkmígmegnem. Aztán mikor már vőlegényem is volt és mégsem egészen az előírt forgatókönyv szerint zajlott minden, akkor kezdtem gyanakodni (leginkább magamra). De túllendültem rajta, mondván az ember gyarló, téved, hibázik, túlnaiv, túlfiatal, de majd legközelebb... A legközelebbig vezető út hihetetlen kalandosnak bizonyult, olyan helyzetekkel és kapcsolatokkal tarkítva, amik távol álltak a hétköznapi értelemben vett átlagostól, és ideálistól mégis többet tanultam belőlük a szeretetről, szerelemről és igen, a többnyire elválaszthatatlan szexről is, mint korábban.
Ebbe beletartozik egy olyan időszak is, amikor egyedül voltam. Müller Péter szerint az egyedüllét rossz dolog, a magány viszont hasznos, mindenkinek szüksége van rá. Valószínűleg ugyanazt gondoljuk, csak én pont fordítva értelmezem a két szó jelentését. Nem szeretek magányos lenni, kedvelem a társaságot, igénylem is, de megtanultam, hogy az egyedüllét ugyanúgy lételemem. Ha egyedül vagyok, akkor érzem egy kerek egésznek magamat, akkor jön a legtöbb ihlet, akkor a legjobb énekelni. Ehhez nem feltétlen kell hosszú idő, néha elég, ha le tudok ülni írni, ha sétálhatok egyet a Dunakorzón, ha reggel egy fél órát püfölhetem a gitáromat. Ez a kreatív egyedüllét segített megérteni, hogy miért olyan büszkék egyes nők a szingliségükre. Eredeti definíció szerint ugyanis nem az a szingli, akinek nincs pasija, hanem aki teljesen magáénak érzi ezt az életformát, és nem feltétlenül hajkurássza a tartós kapcsolatot. Lehet, hogy sokak szemét szúrja ezzel, de az ilyen nő boldog önmagában is, mert megteremti a saját egzisztenciáját, sikeres a munkájában, vannak barátai és rengeteg szórakozási lehetősége. Egy pasi az csak hab a tortán, nem piskóta(alap).
Ezzel a filozófiával mondjuk olyan szempontból együtt tudok érteni, hogy az "óh, benned megtaláltam a másik felemet!" és a "mi olyan jól kiegészítjük egymást!" típusú egymásra-találások számomra riasztóbbak, mint vonzóak. Nem lehetne, hogy egyszerűen úgy találunk egymásra, hogy mindketten elvagyunk békében a saját TULAJDONSÁGAINKKAL (nem előnyök-hátrányok-hiányosságok, csak így egyszerűen), mint amolyan kerek egész valakik, és jól beleszerelmesedünk a másik lenyűgöző személyiségébe, anélkül, hogy rögtön saját magunkat akarnánk kipótolgatni vele? És esetleg, ha már ez így létrejön, akkor magunkkal és nem a másikkal szemben igyekszünk elvárásokat támasztani?
Na, asszem most jött el az idő, lehet extrém mennyiségű kommentet rám zúdítani, hogy Tücsök, ébreggyé má fel, hát hol élsz te? Vagy: látszik, hogy nem voltál még házas. Vagy: ezennel száműzünk a Marsra, isten veled! Vagy: ha fiam lenne, nem engedném a közeledbe, üdv, leendő anyósod. Nyitott vagyok minden vitára. :)

Én addig is egy kis háztűznézőbe invitálnék mindenkit, ugyanis beleakadtam egy ilyen igazi csajos cikkbe, hogy melyik Szex és New York szereplő lakása tetszik leginkább? (Még szerencse, hogy ez a bejegyzés valójában beszámoló akart lenni a FILMről, elsősorban Timinek, mert megígértem neki, de azt majd egyszer elmesélem személyesen.)
Bele lehet kukkantani mind a négy csaj otthonába, én egészen egyértelműen Carrie-re szavaztam. Sosem gondoltam, hogy valaha Bradshaw-szimpatizáns leszek, még akkor sem, mikor az egyik exem állította, hogy hasonlítok rá. (Hülyeség, biztos csak az egyedi orrom miatt, meg akkoriban szőkébb voltam.) De Carrienek van:

• szép nagy és picit rusztikus konyhája - amit ő ugyan nem használ, de én alkalmanként lelkesen főzök-sütök nagy társaságra
• rengeteg polca - ahogy elnézem főleg folyóiratok és mappák a cikkeknek, de ugyanúgy lehetne rajtuk könyveket, kottákat és hímzésminta-gyűjteményeket tárolni
• otthonos háló-dolgozó szobája: franciaágy laptoppal és rendetlenséggel
• nagy gardóbja - jó, a gardróbhoz baromira nem ragaszkodom, bár a legutóbbi albérletemben dugig tömtem egy ötajtós padlótól-plafonig beépített szekrényt, amit aztán 24 óra alatt kellett kiürítenem és elszállítanom - utána első dolgom volt leselejtezni a cuccok felét
• nem túl flancos fürdő, de lényeg, hogy van benne kád meg tükör meg hely sok felesleges izének, amit a lányok megveszenek, hogy szépek legyenek, aztán nem használják, de jó sok helyet foglalnak vele
  
• van szabad TÉR, meg itt-ott ilyen apróságok, hogy fonott kosár, vicces régi szék, kényelmes fotel, meleg pokróc, vagyis OTTHON

Na ez van. A többiek lakásával nem tudtam kibékülni. Úgy látszik nem vagyok se házitündér, se álmodozó királylány, se végzet asszonya, se szex-istennő, se karrierista, se magány-párti - hanem miden vagyok egy picikét. Csak még spékeljétek meg Carrie Bradshaw-t egy kis művészi hajlammal. A végeredmény: ajajjjajjj...