Ezt fejtse meg valaki lélekbúvár: ma hajnalban kétszer zokogtam álmomban. Egyszer azért, mert belenéztem a tükörbe és ráncos volt a bőröm, mintha már elmúltam volna ötven. Apám persze rosszallóan csóválta a fejét. (Ezt kb. ismerem: nem lehet komolyan venni téged édes lányom, látod, mindjárt harminc vagy, esküvő meg sehol...) Másodszor a megasztár döntőjében (ha már álom, akkor nem adjuk alább) rossz számot raktak be (konkrétan valami Gypsy Kings szerű latin muzsika szólt, férfi énekkel) és nem tudtam elénekelni. Azt hittem, hogy aki nyaral, az kipiheni magát, nem pedig frusztráltabb lesz.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Meg mindig szivogassuk azt a nyamvadt kokaint, he?
Szép zöld füves Hollandia meg nem szól beee... Még azt hiszik itt mások, hogy legalja underground zenész vagyok. :)
Na de legalább hallok rólad végre.
Amúgy meg pillecukrot nyomok, az az igazán kemény. :)
Megjegyzés küldése