Kingának új fridzsije van, ennek örömére egy receptet is kaptam tőle. (Már megint nem saját, bocs...) Nagyjából azt az örömöt és lelkesedést érzem ki a sorai közül, mint mikor én raktam rendbe a sajátunkat. Hehe. :)
Az előző, egy kedves barátunk segítségével jobblétre szenderült hűtőnk helyett pénteken érkezett meg a csilli-villi új versenyző, és ezt természetesen ki kellett használnom, úgyhogy gyorsan elrohantam a boltba, és vettem mindenféle romlandót. Az volt a tervem, hogy valami nemcsirkét főzök hétvégén magamnak (significant other in California), és találtam is szépséges és leértékelt nyúlcombot a boltban. Emlékeztem rá, hogy van otthon aszaltszilva, meg rég fölbontott vörösbor, úgyhogy ezzel kb. kész is volt a fejemben a recept. Csakhogy az aszaltszilva a spájzszekrényt kinyitva már inkább datolyának bizonyult, azt azért mégsem... Szerencsére volt egy kis olajbogyó, úgyhogy a dolog a következőképp alakult: a nyulat fokhagymadarabokkal megtűzdeltem, kapott vajat, vörösbort és olajbogyókat, majd a fűszerezésnél elszabadult a pokol, són kívül került rá egy kis worcester-szósz, kakukkfű, pici fahéj és szerecsendió. Ezek után lefedve be a sütőbe, és kész. Másik tálban krumplit sütöttem hagymával és rozmaringgal. Olyan fél óra múlva a nyulat kivettem a sütőből, és hagytam állni a szaftjában. Amikor a krumpli már majdnem kész volt, kivettem a nyulat, és a szaftból mártást csináltam (plusz fűszerek, plusz vaj, tettem volna bele egy csöpp ketchupot, de nem volt, úgyhogy került bele egy fél teáskanálnyi méz, és a végén egy kis liszt sűrítésnek).
A végeredmény pedig ez lett:
Az előző, egy kedves barátunk segítségével jobblétre szenderült hűtőnk helyett pénteken érkezett meg a csilli-villi új versenyző, és ezt természetesen ki kellett használnom, úgyhogy gyorsan elrohantam a boltba, és vettem mindenféle romlandót. Az volt a tervem, hogy valami nemcsirkét főzök hétvégén magamnak (significant other in California), és találtam is szépséges és leértékelt nyúlcombot a boltban. Emlékeztem rá, hogy van otthon aszaltszilva, meg rég fölbontott vörösbor, úgyhogy ezzel kb. kész is volt a fejemben a recept. Csakhogy az aszaltszilva a spájzszekrényt kinyitva már inkább datolyának bizonyult, azt azért mégsem... Szerencsére volt egy kis olajbogyó, úgyhogy a dolog a következőképp alakult: a nyulat fokhagymadarabokkal megtűzdeltem, kapott vajat, vörösbort és olajbogyókat, majd a fűszerezésnél elszabadult a pokol, són kívül került rá egy kis worcester-szósz, kakukkfű, pici fahéj és szerecsendió. Ezek után lefedve be a sütőbe, és kész. Másik tálban krumplit sütöttem hagymával és rozmaringgal. Olyan fél óra múlva a nyulat kivettem a sütőből, és hagytam állni a szaftjában. Amikor a krumpli már majdnem kész volt, kivettem a nyulat, és a szaftból mártást csináltam (plusz fűszerek, plusz vaj, tettem volna bele egy csöpp ketchupot, de nem volt, úgyhogy került bele egy fél teáskanálnyi méz, és a végén egy kis liszt sűrítésnek).
A végeredmény pedig ez lett:
Bejegyzések
3 megjegyzés:
Ezt a postot a blogtevékenység (úgy általában) csúcsaként jellemezhetném, jó reggelt. Ami persze a továbbiak létjogosultságának kérdését is felvetné, így inkább mégsem.
Na tessék, Szántó kollegina, megéri alkalmi társszerzőnek lenni! :)
Most tényleg elhiggyem??? ;)
Na jó! Mert annyira jólesik :D
Megjegyzés küldése