Plié, Tandue, Grecsó vs. Boogie, Tahó, Hajó

Eszti előző kommentje szerint irgykedik a bennem ketyegő energiabombára... Jelentem a bomba épp szunnyad, máma egyelőre már nem ketyeg tovább. Tegnap még nagy lelkesen elmentem balettre. Azért kínzottam magam ezzel két napig, mert már nagyon mozgáshiányom volt. Hirtelen felindulásból utánanéztem, hogy hol milyen tanfolyamok vannak, és akkor találtam ezt a Grecsó féle intenzívet, és muszáj voltam kiprószálni. Eredetileg musical-re akartam menni, mert az régen nagyon bejött, de az pont a nyaralásommal esik egybe, úgyhogy maradt a kortárs. Ehhez tudni kell, hogy kb 22 éve volt az utsó balettórám, mikor még pici fehér dresszben és házilag varrt csöpp szoknyácskában repkedtem ide-oda Keveházi Gábor bácsi instrukcióira. Imádtam a nagy tükrös termet, Strauss-t és Csajkovszkij-t, és teljesen komolyan elhittem neki, hogy ha mindig magasra emelem az államat, akkor egyszer tényleg olyan hosszú nyakam lesz, mint egy hattyúnak. Családi anekdota, hogy egy bemutató órán Gábor bácsi demonstrálta a feladatot, mely szerint sasszékkal kellett átvágni keresztben a termen, majdan megkérdezte, hogy na ki tudja még nála is jobban? Bogika azonnal jelentkezett persze, na nem azért, mert le akarta alázni az ország egyik legjobb balettművészét, hanem mert imádott nagyokat ugrálni.
A Grecsó féle koncepciót imádom. A lényege, hogy őszintén táncolj. Szerinte a klasszikus balett úgy rossz, ahogy van, mű cucc, mesterkélt, stb. Nekem nagyon jól esett a sok nyújtás, izületlazítás meg -erősítés, és a rövidke koreográfiában is élvezettel dobálgattam ide-oda a végtagjaimat, de azért erőteljes hiányát érzem a klasszikus alapoknak egyensúly és pontosság szempontjából. Ebből a kettőből nekem három hiányzik.
Ma már mindenhol izomlázam van, de végre újra egyenes, égigérő gerincoszloppal vonultam az utcán, mint szépemlékű amatőr táncos időszakomban.
Tegnapi jó mókák még, hogy láttam az unokaöcsémet videón (már 20 centi, és minden kétséget eloszlatott férfiúi mivoltáról...), meg még koncerten is voltam.
Az A38-on volt Malacka és BoogieMamma, amire meghívott a Borovitz, aztán mikor visszajeleztem, hogy megyek, akkor gyorsan kisütöttük, hogy akkor már igazából hegedűstül érdemes beállítani... Ottan volt sok-sok édes ember, pl. Tataiék, akik nem is Tataiék igazából, mert csak Vitya(BMbass) az, Eszti még mindig Varga, házasság ide vagy oda. (Bájdövéj, én is maradok Bencze... majd ha egyszer férjhez megyek és nem csak ígérgetem...) Ott volt a haveruk is, Lacika, aki az elfogyasztott sörmennyiséggel arányosan először csak azt felejtette el, hogy egyszer már bemutatkozott, később pedig minden mást is, és békésen elszunyókált egy székben. Az sem zavarta, hogy közben felpakolták a színpadra a dübörgő BM koncert kellős közepébe, és hogy három lány riszálta a fenekét körülötte. Volt megint csendes-fekvős Black&Decker is, már furcsállanám is, ha ezt a számot a tagok nem hátonfekve nyomnák végig, különös tekintettel a dobosra. Ágigabi amúgy mostan asszem nem szeret engem, brüh. :(
Malacék fergetegesek voltak, mint mindig. Levi(bass) szerint ebbe magamat is beleérthetem, de azért én óvatos vagyok. Ezt persze nem gondolná senki, mikor fent őrjöngök Tomi és Anett között. Volt Kriszta(ének) is, akivel még sosem találkoztam élőben, de most végre igen. Ikerszülés meg sem kottyant neki, szebb mint valaha. (Már ha írhatok ilyet egy nőről.) (Már hogy ne írhatnék. :) ) Jött az unokahugom is, a kisebbik, mert neki bejön a ska mostanában, meg asszem élvezi, hogy az unokatesója zenészkörökben forog. Vagány kiscsaj unokatesóim vannak, bírom őket nagyon.
Jajj, biztos még volt sokminden, meg sokmindenki, de gyötör az izomláz, a másnaposság, a kialvatlanság, a reggeli kóruspróba, stbstb. Báááááálint és Péééééter (meg Judit és Kisjudit!!) imádlak titeket, hogy eljöttetek, mindjárt megyünk vitorlázni és jajjdenagyonjóóó lesz! Addig is egy kis emlékeztető: a tavalyi élményekről.
Etus kedvéért hamarosan lesz újra Mentsük meg a pasikat rovat!
Stay Blogspotted!