Nyaralásra hangolódva

Még egy hetet kell várni a szabira, de már most tiszta nyaralós-hangulatban vagyok. Egyrészt mert meleg van. Másrészt, mert uborkaszezon köszöntött a múzeumi szférára. A héten még azt is megengedhetem magamnak, hogy naponta 4-6-ig kortárs balett órán dobáljam ide-oda a testrészeimet. No de előbb hétvége.
A szombatot álmaim családi házában töltöttem. Csendes, előkelő kertvárosi környezet, nagy kert, cicák, hűvös terasz, (jégkrém!), bárpultos amerikai konyha, gyönyörű falambéria... és mellesleg: pincében hangszigetelt hangrögzítő terem, emeleten fullos keverőszoba, benne denevérfülű hangtechnikus. Az előbb felsorolt helyiségekben pedig egyenletes elosztásban kedves zenészpajtik. Most nem azért, de tudtok jobb nyaralót Tücsöknek? ;) Nagyon nagy volt az én boldogságom, potyogtak is a könnyeim estére, már azt sem tudtam, hogy attól, hogy a koncentrálástól nem aludtam előző éjszaka, vagy ennyire kifárasztott Batman, vagy hogy a fülemben zakatoló dallamoktól megint nem bírtam elaludni hajnalig, vagy egyszerűen csak ennyire nagyon-nagyon-nagyon szuper dolog lesz ez. (Az lett.)
Vasárnap reggel csodák csodájára sikerült magamat kiimádkozni az ágyból, és pont elértem még a múzeumi mikrobuszt, amely kicsiny (tíz fős) kórus-delegációnkat szállította Keszthelyre. A Helikon Kórust látogattuk meg, illetve a nekik otthont adó Helikon Kastélyt. Czoma László igazgató bácsi tündéri házigazda volt. Ennyi figyelemre és ilyen fejedelmi vendéglátásra nem is számítottunk. A "majd szervezek nektek valami kis ebédet jutányos áron" konkrétan azt takarta, hogy a saját szakácsuk főzött nekünk négyfogásos menüt (kb. három nap alatt eszek annyit, mint amennyi a fejadag volt) és a hercegi étkezőbe terítettek. Az, hogy köpni-nyelni nem tudtam nem egy túl ide passzoló kifejezés, mert az ember nem köpköd egy kastélyban, nyelni viszont muszáj, ha ennyi finomságot pakolnak eléd...
Az az elméletem is megerősítésre talált, hogy tárlatvezetővel kiállítást nézni sokkal izgalmasabb. Bejártuk a kastélyt, megtudtuk az összes pletykát a volt tulajokról, akik között lusta jogásztól skót hercegnén át volt ám minden. Láttunk nagyon szép tájképkiállítást a Balatonról, hintómúzeumot, vadászati kiállítást... Azt kell mondjam, hogy az utóbbi hat évben elképesztő fejlődésen ment át a kastélymúzeum. Gyönyörűen rendbe van téve az egész park, a melléképületekkel együtt, van arborétum, szabadtéri színpad, ráadásul hozzácsatolták a volt laktanya területét, ahol folyamatosan épül valami új és izgalmas látnivaló. (Hamarosan lesz csónakázó tó, iszlám múzeum és vadaspark is.) Kedvencem a teljes emeletnyi modellvasút-terepasztal volt, ahol valósághű magyar, osztrák és német állomások és vasútvonalak épülnek folyamatosan. Van Balaton környéke, készül a Déli Pályaudvar, Nürnbergben pedig maga a Mikulás mászkál a háztetőn és még biciklibolt is van. Millió kis jópofa részlet, több kilométernyi sínhálózat, körbe-körbe szaladgáló teher- és személyvonatkák... Valaki sürgősen adjon kölcsön egy fiúgyereket, vissza akarok menni!!!
Most újra egy kis balett, amiről majd akkor mesélek, ha túléltem a mai órát is. :)