Final clause avagy a végső kikötés

Július 10. csütörtök

Újabb jelentés a Balaton közepéről. Elhagytuk Boglárt, irány Siófok végállomás. Jól elfáradtunk az utóbbi napokban. A vitorlánkat befoltozták, addig is egy napot csücsültünk Szemesen. A kikötőmesternek szeme se rebbent, hehe. Annyiból szerencsés az eset, hogy végre eljutottam a Kistücsök nevezetű étterem-borozóba. Méltán híres a hely, isteni kaják voltak. Én pl. olivakrémmel töltött jércét ettem paradicsompürével és burgonyafánkkal. Marcsi fahéjas almaszószos piskótája is telitalálat desszert volt. Ittunk finom Gárdos cuvée-t is, aminek az lett az eredménye, hogy az est folyamán bármitől röhögőgörcsöt kaptam. Aztán tegnap végre nekilódultunk, és eljutottunk egész Badacsonyig. Persze ez nem volt olyan egyszerű, hosszú percekig ide-oda forgattuk a hajó orrát, hogy akkor most északi vagy déli part, míg aztán Vitya meg nem unta vitát, és mivel nála volt a kormányrúd, győzött a Badacsony. Sokat ugyan nem láttunk ott a félig átsült lángosokon, jéghideg fröccsökön és nehezen elkészülő főtt kukoricákon kívül. Ja, dehogynem, a többiek mentek valami erotika kiállításra, ahol régi könyvek pajzán ábrázolásait lehetett megnézni, de mi Marcsival úgy gondoltuk, hogy nekünk úgysem tudnak újat mutatni. Na jó, ez nem a teljes igazság, de mégiscsak múzeumban dolgozom, van egy kis sejtésem a kikötőben rendezett turista-látványosság kiállítások színvonaláról. A többiek beszámolója alapján mi jártunk jobban.

A mai nap eddigi legnagyobb szenzációja Ödön, a fedélzeti pók, akit vitorlabontás után fedeztünk fel. Kétségbeesetten rohangált fel-alá, meg egyik oldalról a másikra, aztán eltűnt a bumban. Szép nagy kövér keresztespók, jó sok legyet megzabálhatott már idén.