Frau Grille Sense ist obergestuft! :)
Köszi mindenkinek, aki naugye megmondta előre, de azért drukkolt szívvel-lélekkel! Most aztán személyiséges Énem 25% osztrák részesedése nagyon elégedett, hogy hivatalos papírt kap nagyanyanyelve felsőfokú elsajátításáról.
Jóleső melengető szeretettel ajánlom mindenkinek az Osztrák Intézetet. Tudjátok: Ausztria Lottó. (Minden lehetséges...)
Ha valaki nem érzékelné, mekkora csoda, hogy "gut" minősítést kaptam ma a vizsgán, annak elmesélem, hogy tegnap szuper kis meglepetésbulin voltam, merthogy imádott Zolink ma harminc éves. Harmincszoros hurrá neki! Hip-hip!!!
A mi legnagyobb meglepetésünkre nem sejtett semmit, úgyhogy szépen behúztuk a csőbe. Volt rögtönzött Aiming For Sunday koncert, aztán meg gátlástalan jammelés, mert sok a zenész haver ugyebár. Ködös emlékeim szerint éjfél és egy között történt az a katasztrófa, hogy Jon, miután még az Afrikát is elénekelte (istentudja honnan, de az egyik lány kerített neki szöveget hozzá), a Long Train Runningnál elakadt, ezért az én becses orrom alá tolta a mikrofont. A következő néhány percért még sokáig kell sűrű elnézéseket kérnem mindenkitől, de igazából ott és akkor éppen teljesen jól éreztem magam. (Maaarcsi! Miért hagytad, hogy visszamenjek?? :D )
No, a többit meg képzeljétek hozzá. A lényeg, hogy azért időben felkeltem, csinos voltam, jófej, mosolygós és kommunikatív. Most így utólag bánom, hogy nem Jägermeisterből ittam sokat este, mert akkor talán az beszélt volna belőlem ma délelőtt... :)
(Bár így meg Frittmann, némi orosz akcentussal... khm...)
Köszi mindenkinek, aki naugye megmondta előre, de azért drukkolt szívvel-lélekkel! Most aztán személyiséges Énem 25% osztrák részesedése nagyon elégedett, hogy hivatalos papírt kap nagyanyanyelve felsőfokú elsajátításáról.
Jóleső melengető szeretettel ajánlom mindenkinek az Osztrák Intézetet. Tudjátok: Ausztria Lottó. (Minden lehetséges...)
Ha valaki nem érzékelné, mekkora csoda, hogy "gut" minősítést kaptam ma a vizsgán, annak elmesélem, hogy tegnap szuper kis meglepetésbulin voltam, merthogy imádott Zolink ma harminc éves. Harmincszoros hurrá neki! Hip-hip!!!
A mi legnagyobb meglepetésünkre nem sejtett semmit, úgyhogy szépen behúztuk a csőbe. Volt rögtönzött Aiming For Sunday koncert, aztán meg gátlástalan jammelés, mert sok a zenész haver ugyebár. Ködös emlékeim szerint éjfél és egy között történt az a katasztrófa, hogy Jon, miután még az Afrikát is elénekelte (istentudja honnan, de az egyik lány kerített neki szöveget hozzá), a Long Train Runningnál elakadt, ezért az én becses orrom alá tolta a mikrofont. A következő néhány percért még sokáig kell sűrű elnézéseket kérnem mindenkitől, de igazából ott és akkor éppen teljesen jól éreztem magam. (Maaarcsi! Miért hagytad, hogy visszamenjek?? :D )
No, a többit meg képzeljétek hozzá. A lényeg, hogy azért időben felkeltem, csinos voltam, jófej, mosolygós és kommunikatív. Most így utólag bánom, hogy nem Jägermeisterből ittam sokat este, mert akkor talán az beszélt volna belőlem ma délelőtt... :)
(Bár így meg Frittmann, némi orosz akcentussal... khm...)
Bejegyzések
2 megjegyzés:
öööö. izé...
amilyen lágy szívű vagyok, felőlem akár balettozhattál is volna. :) a színpadtól meg a mikrofontól pedig a világért se fosztanálak meg ;)
na ezért szeretek Marcsival bulizni :)
Megjegyzés küldése