Belga

Tegnap este az Henri Belgian Brasserie-ben söröztünk Marcsival, Évivel, Péterrel és Zimbivel ötösben. A három belga söröző közül ez még eddig kimaradt a repertoárunkból. A Pater Marcus hangulatát szeretem a legjobban, a Mosselen-ben a kajáért és a zsiráfért rajongunk nagyon. (Ez utóbbi három liter sör egy félméteres korsóban, kicsi sörcsappal az alján.) Az Henri-ban azt hiszem a sörkorcsolya-adagok viszik a pálmát. Tovább nem jutottunk az étlap kínálatában, mert két adag "előételtől" úgy jóllaktunk hárman (isteni sajttál és sültkrumpli szószokkal), hogy moccani sem bírtunk. Megjegyzem a hárman, az nem a három lány, hanem a két fiú meg én, vagyis számolhatunk öt lánnyal. A belga sörökről még nem nagyon tudok nyilatkozni, mert az igencsak széles repertoárból (ami a kinti kínálatnak még így is csak nyilván töredéke) még csak néhánnyal kerültem közelebbi ismeretségbe. Korábban számomra A belga sör a Leffe Dark volt, aztán jött a Hoegaarden White, meg a Belle-vue Kriek gyümölcsös lánysör. Péter nagy kedvence a Kwak, ami kocsis sör, kocsirázkódás-biztos pohárban, aminek formája garantálja, hogy nem lötyög ki belőle semmi függőleges helyzetben, ellenben ivás közben tuti a nyakadba ömlik minden. Én most csapolt Apple White-tal kezdtem, ami 30% almalé, elég édes és csak 3,1%-os. Ennek ellenére nagyon jókedvet csinál. Nem úgy a második próbálkozásom, a Duvel, amire azért esett a választásom, mert azt írták róla, hogy "ördögien erős" (9,2%), aromájában az "alma és egy nagy adag perverzitás keveredik" és "meditatív" sör. Ebből csak az utolsó érvényesült, mert gyakorlatilag bealudtam tőle és minden addigi virgoncságom elpárolgott. Nyüf.