Ahoi!

Július 7. Hétfő

Ahoi! Itt a Tücsökzene és Tataiék élőben a Balatonról!

Megkezdődött a nyaralás, vitorlásunk lágyan ringatózik a Tihanyi-szoros felé. Reméljük még ma átjutunk rajta, mert eléggé szélcsend van. Tegnap indultunk Siófokról, a tervezett dél helyett fél négykor, de azért valahogy átevickéltünk Füredre. A késői indulás annak köszönhető, hogy szombaton még a VOLT fesztiválon lődörögtünk a Lővérekben.

A Siófok-Sopron táv elég hosszú, de legalább szép vidékeken visz keresztül az út. Gabóval a kedvencünk rögtön az elején a dimbes-dombos, árvalány-hajas 7-es út. (Értsd: elszórtan napbarnította nagymellű örömlányok…) A VOLT maga engem nem nyűgözött le annyira, bár többen állítják, hogy a legjobb hangulatú fesztivál. Lehet, hogy nem utolsó nap kell érkezni a pozitív benyomások begyűjtéséhez, mikor már a VIP lounge fehér kanapéi és babzsákjai is vörösbortól és cipőtalpnyomoktól tarkítottak. Arra viszont tökéletes a hely, hogy a legmeglepőbb helyeken találkozz ismerősökkel. Gyakorlatilag még a kapuig sem jutottunk, mikor szembejött a legújabban répaszőke unokahugom, Zsófi. Kicsit lelkiismeretfurdalásom van, mert később már nem találkoztunk, pedig jófej unokatesó akartam lenni, és meg akartam hívni legalább egy sörre. Valamit emlegetett ugyanis, hogy már kifogytak mindenből, nyilván zsebpénzből is. Koncertet nem nagyon hallgattunk, Colorstarról lemaradtunk, Für Anikóra lusta voltam elsétálni. Így maradt egy kis 30Y és URH félfüllel a loungeból, meg a Blokk koncert, ahol akkora tömeg meg hangulat lett, hogy a végén Zagart is hanyagoltuk a kedvükért. Találkoztam Atus haverommal, akivel régen együtt társastáncoltunk, meg sokat jártunk Madarakra rockyzni az Orczy kertbe. A koncert elején roptunk is egy jót, aztán később már csak a szardínia-táncra volt esélyünk. A nap fénypontja az volt, mikor sorbanálltunk Marcsival a VIP söröző női vécéje előtt, és megjelent Gabó két mézesbarackkal, hogy „gratulálok, hölgyeim, önök nyertek két felest a vécénél sorbanállás versenyben, fogyasszák egészséggel!”.(Igen, igen!!M) Az előttünk álló lány egy percig gurult a röhögéstől, a mögöttünk álló pedig nekiállt áradozni, hogy ez igen, ez már aztán férfi a javából. Szerintem egy kilóval kövérebb a májam.

Back to Balaton: az idei vitorlázás egyik legtutibb része, hogy eljött velünk Eszti és Vitya is. A keddi A38-as koncerten hívta meg őket Bálint, ők meg villámgyorsan elintézték a szabijukat és csatlakoztak kicsiny matrózcsapatunkhoz. Vitya nagyon boldog, újra tízévesnek érzi magát, és lelkesen eleveníti fel régóta porosodó vitorlás alapismereteit. Eszti picit szédül néha, meg máris megperzselte a napocska, de hősiesen visel minden megpróbáltatást. Főleg, hogy négyünkkel vannak összezárva. Szerencsére mindkettőjüknek remek humorérzéke van. Az idő nagy részében sírva röhög az egész csapat.