Bee my baby

Hello Mindenki.
Kicsit fáradt vagyok, de ez jövő hét végére csak rosszabb lesz. Azt kéne ugyanis játszanom, hogy három ember helyett is tudok dolgozni. Majd meglátjuk. Majd beidomítok pár irodán kívüli kollegát, hogy ha nagyon hisztisnek látnak tömjenek belém valami kaját. De legalább csokit vagy túró rudit.
A hétvége elég hawaii volt, lent voltunk Sijófokon. Épp csak az időjárás volt olyan kora-tavaszias: borús, szeles. Esni nem nagyon akart tegnap estig, úgyhogy másfél órát virág és palánta locsolással töltöttünk. Kb. térdig voltam saras. Ez nem lett volna gáz, csak a rajtam levő nadrág térd alatt végződik. Mire végeztünk, meg is jött az eső. De csak olyan épphogy, szóval nem dolgoztunk hiába. Nagyon szép virágos most lent a kert. Meg a terasz is. Minden reggel kiültünk reggelizni. Tizenegy és dél között. Így legalább nem volt gond az ebéddel sem.
Kini lefárasztására elmesélném, hogy ma reggeli közben egy picike fürkészdarázs kötötte le a figyelmünket. (Kaszáék társalognak c. rovatunk következik...)
- Bogika, figyejjé má, mi ez, ami itt szipuzza a virágot? Olyan csíkos, mint egy darázs, de nem az, mert kicsi.
- Biztosan az a fürkészdarázs, amit tegnap is láttam. Rengeteget tud zabálni, nem is értem hogy fér bele ennyi kaja...
- Nem is eszi meg, van egy kosárka a lábán, és abba gyűjtögeti a mézet...
- :) :) :) Na persze...
- Igenis de... :(
- Ez nem is mézelő faj, csak virágport eszik.
- Az mekkora ciki már, ha egy méhnek virágpor allergiája van?
- :D :D :D
- "Bocs, nem mehetek dolgozni, allergiás vagyok..." És ha nem mézet esznek, akkor mit esznek? Elmennek a méh pékségbe, és kérnek két méh-lepényt...?
stbstb...
Party-ügyileg elég lúzer voltam, pedig elvileg ezért mentem le, hogy majd jól végigbulizok két Blokk koncertet. Első nap alig voltak, úgyhogy egy óra után leléptem haza aludni. Másnap nagyon sokan voltak, akkor meg az volt a baj. Állandóan belém könyököltek, meg húsz éves srácok próbáltak felszedni... elég mókásak... A koktél sem volt valami jó, úgyhogy nem is nagyon ittam. (Na jó, azt még be kell vallanom, hogy meg voltam róla győződve, hogy engem soha senki nem fog látni a Spagetti Házban az asztal tetején táncolni. Merthogy ott ez a divat. Aztán mégiscsak onnan üvöltöttem, hogy Saaajtbóóól van a Hooold, van a Hooold!) (Meg persze azt sem gondoltam volna, hogy rá lehet engem venni SegaRallyzásra. Tudjátok, olyan igazi játékteremben. Igazából csak azért kellettem, hogy valaki veszítsen is. A gépre ugyanis az volt kiírva, hogy "up to 2 people can play at one time". )
Viszont voltunk halászlevet enni, ami fincsi volt. Meg meglátogattuk az unokaöcsit, aki édes, és jól összenyálazott. Meg az unokahugit, aki tök szépen gitározik az ukulelén. (Mondom, tiszta Hawaii...) Piros pengetővel!!! ("Gábojtól kaptam...") De komolyan, korrektül sikálja mind a négy húrt, és teljesen érti, hogy a bundok között kell lefogni a húrt. Legközelebb majd már élete első akkordját is megtanítjuk neki. :)
A mai este fénypontja az volt, hogy voltam Aiming próbán. És csaaaak nekem, csaaaak most jáccottak People-t. :) Remélem ezért az élményért egyszer még nagyon-nagyon-nagyon sokan fognak irigyelni. Csukott szemmel, egyedül, People gitárszólót hallgatni ÉLŐBEN, azért az üti a kedvenc kamaszkori szórakozásomat is, mikor is lelki válságok idején (=újabb reménytelen szerelem) hanyatt vágtam magam a szőnyegen, és max hangerőn hallgattam fülhallgatón keresztük (úgy jobban üt) a kedvenc számaimat. Mondjuk pl. a Duces Are Wild-ot az Aerosmithtől. Olyan hússzor egymás után. Sajnos Petiéken nem találtam a rewind gombot... :)