Ottan kezdem, hogy nemrég értem haza Aiming for Sunday koncertről, a Városligetből. Eddig ez volt a legjobb koncertjük. Nekem elhihetitek, mert eddig mindegyiken ott voltam. Az egyetlen pici hiányérzetem csak abból adódott, hogy ültünk. Igaz az első sorban, de akkor is. Az előző két koncertet végigpattogtam, pedig a múltkorin feleennyire sem volt jó a hangosítás. (De mégiscsak a szülinapom volt. :D ) Jon ari volt, mikor elköszöntem, aszonta: "thanx for singin' along!". You're welcome, Jon, az a minimum, hogy legalább énekelek, ha már ilyen szolidan bulizunk... (Ja, és Petikém, a háromoktávos People szóló még mindig isteni...! Sanyi meg vokálozzon bátran a koncert második felében is, én hiába üvöltök egyedül lentről...)
Tegnap nagyon pörgős nap volt. Hosszúhétvége előtti utsó (ráadásul rövidített) munkanap, nagy halom intéznivaló irat várt, és a négyesfogatunkból ketten már szabin... zsonglőrként kapkodtam a telefonokat. Délben a bótosEszter kolleganőm mentett meg egy szendviccsel a büféből. Vigyázni kell rám ilyenkor, mert ha éhes leszek, nagyon nyűgös tudok lenni, és akkor jajj annak, aki épp oda mer csörögni hozzánk... A némettanárunk is kíméletlenül fekvőtámaszoztatja az idegsejtseinket, úgyhogy estére teljesen kifacsart citromnak éreztem magam. Gabó szerint ez tökéletes életérzés, csak adni kell hozzá egy kis búzasört, úgyhogy elvitt a Polo Pub-ba. Ez ama hírös pub, ahol régen zenélgetett esténként (én meg többnyire a pultra olvadva hallgattam). Már régóta csábítgattam oda, mert isteni csülköt lehet náluk enni. (Teljesen véletlenül pont ezt a helyet ajánlja az Exit eheti kajapia rovata is. Pedig a kb. két évvel ezelőtti cikket kerestem nektek. De abban sincs szó a csülökről.) A hely lényege, hogy pici, otthonos, galériás, udvarias a kiszolgálás és Zsuzsa néni minden visszajáró vendéget agyonkényeztet a mosolyával. Nekünk is örült, és úgy tűnt Gáboromat erősen hiányolja a zenei palettájukról. Aznap este Dobos Laci (Blackbirds) pengetett a sarokban, ami a műsor szempontjából 98%-ban Lennon/McCartney szerzeményeket jelent. Eleinte kicsit sajnáltam, hogy anno nem haverkodtam velük össze annyira, hogy megismerjen, aztán később már szerettem volna kicsit elsüllyedni és még felejthetőbbé válni... Ugyanis csak a zenész melletti asztal volt szabad, és azt telepakolták nekünk rendeléstől számított 7 percen belül hatalmas adag mustárral, tormával, lilahagymával, friss kenyérrel és egy hatalmas, gőzölgő és illatozó csülökkel... Nem kis lelkiismeretfurdalásom van miatta. Ennyi erővel teljes átéléssel nyalogathattam volna a citromkarikát is a sörömből, míg ő énekelni próbál. (Nem is mertem tetézni a helyzetet azzal, hogy kikönyörgök egy Here Comes the Sun-t.) A csülök azért isteni volt. Gyakorlatilag rosszullétig tömtem magam vele. Éjjel meg nem győztem vedelni az ásványvizet. Merhogy bolond Tücsök akkor is agyonsózza a hagymát, ha füstölt húshoz eszi.
Még egy-két lépést haladok vissza az időben, aztán mára befejezem. Kedden kollegákkal ittunk meg haverkodtunk, párhuzamosan két buliban. Az Apa-cukában kismama- és grafikus-búcsúztató ill. új kollegináknak welcome party zajlott, a Stexben meg frissen apává vált sajtós kollegánkba diktáltuk a meggypálinkákat, hogy huszadszor is mesélje el könnyes szemekkel, hogy milyen hihetetlen élmény a papás-szülés. A még gyermektelen fiúk rettegéssel vegyes tisztelettel hallgatták, főleg mikor mi lányok olyanokat kérdeztünk, amit nem is tudtak értelmezni.
Hétfő este szittya kenyérlángost ettem a Deákon. (Mostanában az a divat, hogy lépten-nyomon minden apró ürüggyel kirakodóvásárt rendeznek Budapesten.) Épp egy nétív szpíker mögé sikerült beállnom a sorba. Próbáltátok már elmagyarázni egy angolnak, hogy mi az a tepertő? És főleg: meggyőzni arról, miután kb. felfogta, hogy az egy olyan sült szalonna, ami gyakorlatilag 100% zsírtartalommal bír, hogy azért kóstolja csak meg, mert isteni? Az jutott a sztoriról eszembe, mikor Cleo barátném nyújorki cserepartnere, Deborah kiemelt egy fehér valamivel teli üveget a hűtőjükből és feltette az ártatlan kérdést, hogy mi ez? Namármost a tudatos nyújorki fogyasztó mindenből low-fat meg 0%fat verziót vásárol a boltban. Ezzel a meggondolatlan mozdulattal nagyjából az egyik legszörnyűbb rémálma vált valóra. De volt oly bátor, hogy tovább érdeklődött, hogy ezzel mégis mit csinálnak. Csodálom, hogy nem kellett felmosni a konyhakőről a válasz miatt. Mi kérem simán kenyérre kenjük, megsózzuk, és nesze neked kímélő vacsi...
Tegnap nagyon pörgős nap volt. Hosszúhétvége előtti utsó (ráadásul rövidített) munkanap, nagy halom intéznivaló irat várt, és a négyesfogatunkból ketten már szabin... zsonglőrként kapkodtam a telefonokat. Délben a bótosEszter kolleganőm mentett meg egy szendviccsel a büféből. Vigyázni kell rám ilyenkor, mert ha éhes leszek, nagyon nyűgös tudok lenni, és akkor jajj annak, aki épp oda mer csörögni hozzánk... A némettanárunk is kíméletlenül fekvőtámaszoztatja az idegsejtseinket, úgyhogy estére teljesen kifacsart citromnak éreztem magam. Gabó szerint ez tökéletes életérzés, csak adni kell hozzá egy kis búzasört, úgyhogy elvitt a Polo Pub-ba. Ez ama hírös pub, ahol régen zenélgetett esténként (én meg többnyire a pultra olvadva hallgattam). Már régóta csábítgattam oda, mert isteni csülköt lehet náluk enni. (Teljesen véletlenül pont ezt a helyet ajánlja az Exit eheti kajapia rovata is. Pedig a kb. két évvel ezelőtti cikket kerestem nektek. De abban sincs szó a csülökről.) A hely lényege, hogy pici, otthonos, galériás, udvarias a kiszolgálás és Zsuzsa néni minden visszajáró vendéget agyonkényeztet a mosolyával. Nekünk is örült, és úgy tűnt Gáboromat erősen hiányolja a zenei palettájukról. Aznap este Dobos Laci (Blackbirds) pengetett a sarokban, ami a műsor szempontjából 98%-ban Lennon/McCartney szerzeményeket jelent. Eleinte kicsit sajnáltam, hogy anno nem haverkodtam velük össze annyira, hogy megismerjen, aztán később már szerettem volna kicsit elsüllyedni és még felejthetőbbé válni... Ugyanis csak a zenész melletti asztal volt szabad, és azt telepakolták nekünk rendeléstől számított 7 percen belül hatalmas adag mustárral, tormával, lilahagymával, friss kenyérrel és egy hatalmas, gőzölgő és illatozó csülökkel... Nem kis lelkiismeretfurdalásom van miatta. Ennyi erővel teljes átéléssel nyalogathattam volna a citromkarikát is a sörömből, míg ő énekelni próbál. (Nem is mertem tetézni a helyzetet azzal, hogy kikönyörgök egy Here Comes the Sun-t.) A csülök azért isteni volt. Gyakorlatilag rosszullétig tömtem magam vele. Éjjel meg nem győztem vedelni az ásványvizet. Merhogy bolond Tücsök akkor is agyonsózza a hagymát, ha füstölt húshoz eszi.
Még egy-két lépést haladok vissza az időben, aztán mára befejezem. Kedden kollegákkal ittunk meg haverkodtunk, párhuzamosan két buliban. Az Apa-cukában kismama- és grafikus-búcsúztató ill. új kollegináknak welcome party zajlott, a Stexben meg frissen apává vált sajtós kollegánkba diktáltuk a meggypálinkákat, hogy huszadszor is mesélje el könnyes szemekkel, hogy milyen hihetetlen élmény a papás-szülés. A még gyermektelen fiúk rettegéssel vegyes tisztelettel hallgatták, főleg mikor mi lányok olyanokat kérdeztünk, amit nem is tudtak értelmezni.
Hétfő este szittya kenyérlángost ettem a Deákon. (Mostanában az a divat, hogy lépten-nyomon minden apró ürüggyel kirakodóvásárt rendeznek Budapesten.) Épp egy nétív szpíker mögé sikerült beállnom a sorba. Próbáltátok már elmagyarázni egy angolnak, hogy mi az a tepertő? És főleg: meggyőzni arról, miután kb. felfogta, hogy az egy olyan sült szalonna, ami gyakorlatilag 100% zsírtartalommal bír, hogy azért kóstolja csak meg, mert isteni? Az jutott a sztoriról eszembe, mikor Cleo barátném nyújorki cserepartnere, Deborah kiemelt egy fehér valamivel teli üveget a hűtőjükből és feltette az ártatlan kérdést, hogy mi ez? Namármost a tudatos nyújorki fogyasztó mindenből low-fat meg 0%fat verziót vásárol a boltban. Ezzel a meggondolatlan mozdulattal nagyjából az egyik legszörnyűbb rémálma vált valóra. De volt oly bátor, hogy tovább érdeklődött, hogy ezzel mégis mit csinálnak. Csodálom, hogy nem kellett felmosni a konyhakőről a válasz miatt. Mi kérem simán kenyérre kenjük, megsózzuk, és nesze neked kímélő vacsi...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése