Díva-T-ma

Úgy írnék divatról. Mélyen eltemetve ott kucorog bennem egy reménybeli stylist. Mindig elmélyülten bámultam az embereket a metrón, gondolkodtam, hogy jól áll-e nekik az a ruha ami éppen rajtuk van, illik-e hozzájuk a frizurájuk, nem vitték-e túlzásba a sminkelést, vagy épp ellenkezőleg, itt-ott egy kis festék feldobná az összhatást... Nem hiszem, hogy a bámulást értékelték az alanyok, de asszem nem tekinthető beteges szokásnak, mert a legtöbb lányt foglalkoztatják ilyesmik. De gyaníthatóan sosem lesz belőlem stylist, leginkább annak köszönhetően, hogy nekem magamnak is komoly szükségem lenne valakire, aki megmondja végre, hogy mi az, ami tényleg nekem való, és mi az, amiről csak én képzelem azt. A női magazinok sorra csődöt mondtak. Most is elém toltak három oldalon 9 ruhakölteményt, hogy válasszam ki, melyik tetszik, és ezalapján megmondják milyen pasi illik hozzám. Hát kérem EGYIK SEM tetszik. Szép színesek, meg minden, de még véletlenül sem aggatnám őket magamra. Magam megnyugtatására levontam a következtetést, hogy olyan pasi illik hozzám, akinek bejövök meztelenül is. :)

Hát szóval úgy írnék divatról. Mostanában keresgéltem sokmindent, és boldogan dícsértem volna az áruházláncok és butikok kínálatát, de rájöttem, hogy nem szabad úgy vásárolni, hogy KERESEL valami konkrétat. Vásárolni csak terápiás célzattal szabad elindulni, és kizárólag elsőlátásra szerelem alapon választani. (Vagy vinni kell magunkkal valakit, aki jobban tudja, hogy mit látna rajtunk szívesen. Egy csomó kedvenc darabomat más választotta nekem.) Tehát írtam volna boldogan hosszas bevásárló-bolyongásaim eredményeiről, de pillanatnyilag csak ennyi mondanivalót tudok összekaparni a témához: Ááááááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!! Brühűűűűűűűűű, nemáááááááááááááá, jessszuuuuuuus... juuuuuujj! jujujjjjjjjjjjj... szütty-szütty, pfúúúúúúj, brrrrrrrrrr... GRRRRRRRRRRRRRRRRR... hüpp... ííííííííííííííí... %*#¤łˇ&... ???... !!! segítsééééég!!! egyszóval:

NYÜF!

Nincs mese. Meg kell tanulnom varrni.