A péntekem elég mozgalmasan telt. Munkahelyen rövid, de pörgős napom volt, utána meglátogattam és felköszöntöttem apukámat, akivel egy nap van a szülinapunk, és akit ennek örömére hazaengedtek a délpestiből. Elég sok makacsságot örököltem tőle, és én sem szívesen járok orvoshoz, de talán nem jut majd eszembe lábon kihordani egy tüdőgyulladást, ezzel kockáztatva egy infarktust is. Így utólag már ő sem rajong az ötletért.
Azért miután felsoroltuk neki az orvosi utasításokat, hogy mi mindenről kell lemondania a jövőben az egészsége érdekében, mindjárt fel is borogattuk az épp megkezdett stresszmentes életét, mivel a torta mellé habként a hugicám gyereket vár, én meg jól férjhez megyek. ;)
Este Marcsiékkal a Repetasarokban boroztunk meg vacsiztunk. A főnek tűnő pincér kifejezetten jófej volt, ajánlom a helyet. Aztán jött a várva várt szülinapi Aiming koncert, amin jó sokat pattogtam, kiabáltam az ismerős számokat, az újakon meg ámultam-bámultam, aztán mindenért jól megszeretgettem a Nánási fiúkat, mert megérdemlik.
A koncert után áttaxiztunk a Renegade-be, és csak a Blokk buli első blokkjáról maradtunk le, kettőre még ugrálhattunk. Marcsihoz, MarcsiÉvijéhez és hozzám csatlakozott időközben az énÉvim, plusz Bálint. A Blokk tagok meg rögtön azzal fogadtak, hogy istenéltessen és gratulálnak az eljegyzéshez. Már az első szombatot is kiválasztották, mikor nincs koncertjük és Gabónak lesz ideje elvenni feleségül. Szeptemberben. Most még messzinek tűnik, de ismerem én ezeket a nyarakat, hipp-hopp elmúlnak. Még koncert közben is jófejek voltak, játszottak nekem Walkin on Sunshine-t meg Proud Mary-t.
Szombat reggel valahogy feltápászkodtam, 10re mennem kellett próbára, mert kora délután játszottunk a Fringe-en és nem is késtem olyan sokat. Kicsit hajcsárkodós hangulatban voltam, én rugdaltam a bandát, hogy pakoljunk már, együnk, induljunk… A Millenáris felé a kocsiban bömböltettük Bálinttal a Vértévét, szokja csak a budapesti közönség. :) Sajna egy idő után lemerült az mp3 lejátszója. A koncert meglepően jól sikerült, volt sok néző, jó hangosítás (köszi Lufiii!!!), jó hangulat. Az egyik saját dalomra nem voltam túl büszke, mert abban gitározok, és egyre bénábban, de megnyugtattak, hogy jól áll a fehér Squire.
Délután kicsit pihiznem kellett volna, de helyette a Fringeről haza beültünk a Csészényi Kávézóba, ami az egyik kedvenc helyem. Most végre volt a specialitásuk, a sárgarépakrém pirítóssal, amit már nagyon régóta meg akartam kóstolni. Nagyon finom, a recept persze titkos, de annyit sikerült kikövetkeztetnem, hogy reszelt répa, reszelt füstölt sajt és adagonként több gerezd reszelt fokhagyma lakik benne, valami majonéz-szerű szószban, aminek a fűszerezését teljesen elnyomja a fokhagyma. Ittam arisztokraták forró csokiját is, fehéret, ami attól arisztokrata, hogy rumos mazsolák csücsülnek a pohár alján. Nagyon rumos mazsolák, akiknek majdnem van esélyük feledtetni a fokhagymát a répaszószban, de aztán mégsem.
Volt nagy rohanás Malac próbára, mert még gyorsan egy vokált is meg kellett néznem velük a „szokásos” roma bazseválás mellé. Tetszett nekik a hangom a Vértévében, úgyhogy besegíthettem az új dalukba, a Shop Ska-ba. Gödörben a Move! koncert határozottan jól sikerült. Remélem a szent célt is megfelelően szolgálta az esemény. Én sok gratulációt begyűjtöttem a fellépők/szervezők oldaláról, mely szerint mennyire jó ötlet vegyíteni a ska-t és az ír népzenét, meg milyen jó kis pörgős nótát hoztunk össze Boogie-ékkal.
Másnap Prágában megtudtam, hogy ott minden kávézó tele van írská-val, hehe. Ugye micsoda frappáns átvezető a hosszas beszámolómhoz az eljegyzési turnénkról?
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése