Ez a kedvenc hónapom, mert ez már tényleg tavaszi hónapnak számít, meg ugye szülinapom is lesz, és a húsvét is közeleg. Erről jut eszembe, hogy ma nyílt a Mezőgazdaságiban Húsvét kiállítás és vásár. Így látatlanban is ajánlom, de majd elmegyek megnézni, és akkor majd méginkább.
Na nézzük csak, mi minden is töjtént.
Csütörtök este bentmaradtam a Szépműben Múzeum+-ra, mert jöttek be a barátosnéim. Váradi Emesével, a volt Karinthy-s rajztanárunkkal kitaláltuk, hogy egyszer összeszedjük az osztályból a volt kézműves-szakkörös emberkéket, és beülünk a jazz-szalonba dumcsizni. Ha már itt tartunk, Emese kiállítását is ajánlom: Japán kert a címe, március 14-ig látható a FISE galériában (V. ker. Kálmán Imre u. 16.). Gyönyörű dolgokat fest selyemre. (Ma ilyen LINK napom van, hehe.) Eljött még Cleo is, aki a sülve-főve barátném volt gimis éveim alatt, csak aztán messze sodort minket az élet vihara. Szerencsére mióta hazajött Angliából megint egész sokat látom. Hiányzott, határozottan, mert megismételhetetlen személyiség. Mint a legkedvesebb barátaim általában. :) Valamint eljött Ági, csak későn ért oda, úgyhogy végigrohantunk a Medici kiállításon, alig figyelve a műtárgyakra. Helyette kitárgyaltuk Fenyő Ervin tanár urat (neki lassan külön bejegyzéscímkét kell nyitnom), akivel bejártuk anno Észak-Olaszországot, és fel sem fogtuk igazán, hogy micsoda kincseket és nevezetességeket mutogat nekünk. Ahogy azt sem fogtuk fel, csak már érettségi után, hogy nemcsak magyarórákat tartott (sőt igazából semmi köze nem volt az óráinak a klasszikus értelemben vett irodalom-nyelvtan órákhoz... nyelvtant pl. max. akkor vette elő, ha már túl sok volt a dolgozatainkban a helyesírási hiba), hanem megtanított minket gondolkodni, és a saját gondolatainkat felismerni, felvállalni és érthetően és mások által is élvezhetően megfogalmazni. És az egyik legjobb példakép volt ahhoz, hogy merjünk egyediek lenni. Mégha kicsit extrém is. Hamarosan Ági kreatív műhelyét, a Made By You-t is meglátogatom. Sokat mesélt róla, hogy hogyan is vált ez az álma valóra, és nagyon tetszett az elszántsága. Én akkor röpködök így, mikor valami zenével kapcsolatos sikerem van. Asszem a múzeumos nőcis-estét meg kell majd ismételnünk, egyrészt mert nem tudott eljönni mindenki, másrészt mert hihetetlen felemelő élmény, hogy micsoda nők lettünk. :)
Csoki ügyben fejlemény: ma a Savoya Parkban levő mexikói étteremben ebédeltünk, ami az egyik kedvenc helyem, és ott is olyan a forró csoki, hogy hajajj, sűrű és igazi (nem flakonos!!!) tejszínhabot tesznek a tetejére, és a csilis változat az nem ám szárított csilipor, hanem mézbe áztatott csilipaprikát hoznak a csokihoz, és mindenki magának ízesítheti tetszés szerint. Jajj, nagyon isteni volt! Csak előtte teletömtem már a pocakom csirke fajitával.
Aztán voltam ám még bulizni is tegnap, a Renegade-ben (Lurdy Ház), ahol a Blokk Együttes játszik kéthetente, akik a siófoki Spagetti Házból lehetnek ismerősek, és mondjuk, hogy a második kedvenc partyzenekarom. :) (Azért lojális vagyok én az Űrlekvárhoz, merugye ott a Práudméri, meg Longtréjnráning, bár a Blokk meg jáccik Walkin' on Sunshine-t... ööö...) De hiába is klikkelgettek még az oldalukra, abból nem derül ki, csak a nagyon szemfüleseknek, hogy mostanság már a Kaszigabó a billentyűsük-énekesük, aki ettől még nekem mindig #1 gitáros pasi marad, aki a világon legszebben játszik Annie's Song-ot John Denvertől. Vagy nagy kedvencem volt még a szóló-repertoárjából az No Woman, No Cry - I can't Help Falling in Love - With or Without You egyveleg. Ez így egy számban. (Wise man say: no woman, no cry... stb.)
Na itten vagyunk koncert előtt, - az aggódó google-userek kedvéért - szemmel láthatóan boldogan:
És igen, vannak szép lüke pólóink. Gabó swaroski kristályos Guns pólójára nagyon fog irigykedni a nagyobbik unokahugom, az én nagyon cicás My heart beats for You feliratomra meg a kisebbik. És amilyen vicces partykon játszik a Blokk, egyszer még lazán beléjükbotlunk.
Na nézzük csak, mi minden is töjtént.
Csütörtök este bentmaradtam a Szépműben Múzeum+-ra, mert jöttek be a barátosnéim. Váradi Emesével, a volt Karinthy-s rajztanárunkkal kitaláltuk, hogy egyszer összeszedjük az osztályból a volt kézműves-szakkörös emberkéket, és beülünk a jazz-szalonba dumcsizni. Ha már itt tartunk, Emese kiállítását is ajánlom: Japán kert a címe, március 14-ig látható a FISE galériában (V. ker. Kálmán Imre u. 16.). Gyönyörű dolgokat fest selyemre. (Ma ilyen LINK napom van, hehe.) Eljött még Cleo is, aki a sülve-főve barátném volt gimis éveim alatt, csak aztán messze sodort minket az élet vihara. Szerencsére mióta hazajött Angliából megint egész sokat látom. Hiányzott, határozottan, mert megismételhetetlen személyiség. Mint a legkedvesebb barátaim általában. :) Valamint eljött Ági, csak későn ért oda, úgyhogy végigrohantunk a Medici kiállításon, alig figyelve a műtárgyakra. Helyette kitárgyaltuk Fenyő Ervin tanár urat (neki lassan külön bejegyzéscímkét kell nyitnom), akivel bejártuk anno Észak-Olaszországot, és fel sem fogtuk igazán, hogy micsoda kincseket és nevezetességeket mutogat nekünk. Ahogy azt sem fogtuk fel, csak már érettségi után, hogy nemcsak magyarórákat tartott (sőt igazából semmi köze nem volt az óráinak a klasszikus értelemben vett irodalom-nyelvtan órákhoz... nyelvtant pl. max. akkor vette elő, ha már túl sok volt a dolgozatainkban a helyesírási hiba), hanem megtanított minket gondolkodni, és a saját gondolatainkat felismerni, felvállalni és érthetően és mások által is élvezhetően megfogalmazni. És az egyik legjobb példakép volt ahhoz, hogy merjünk egyediek lenni. Mégha kicsit extrém is. Hamarosan Ági kreatív műhelyét, a Made By You-t is meglátogatom. Sokat mesélt róla, hogy hogyan is vált ez az álma valóra, és nagyon tetszett az elszántsága. Én akkor röpködök így, mikor valami zenével kapcsolatos sikerem van. Asszem a múzeumos nőcis-estét meg kell majd ismételnünk, egyrészt mert nem tudott eljönni mindenki, másrészt mert hihetetlen felemelő élmény, hogy micsoda nők lettünk. :)
Csoki ügyben fejlemény: ma a Savoya Parkban levő mexikói étteremben ebédeltünk, ami az egyik kedvenc helyem, és ott is olyan a forró csoki, hogy hajajj, sűrű és igazi (nem flakonos!!!) tejszínhabot tesznek a tetejére, és a csilis változat az nem ám szárított csilipor, hanem mézbe áztatott csilipaprikát hoznak a csokihoz, és mindenki magának ízesítheti tetszés szerint. Jajj, nagyon isteni volt! Csak előtte teletömtem már a pocakom csirke fajitával.
Aztán voltam ám még bulizni is tegnap, a Renegade-ben (Lurdy Ház), ahol a Blokk Együttes játszik kéthetente, akik a siófoki Spagetti Házból lehetnek ismerősek, és mondjuk, hogy a második kedvenc partyzenekarom. :) (Azért lojális vagyok én az Űrlekvárhoz, merugye ott a Práudméri, meg Longtréjnráning, bár a Blokk meg jáccik Walkin' on Sunshine-t... ööö...) De hiába is klikkelgettek még az oldalukra, abból nem derül ki, csak a nagyon szemfüleseknek, hogy mostanság már a Kaszigabó a billentyűsük-énekesük, aki ettől még nekem mindig #1 gitáros pasi marad, aki a világon legszebben játszik Annie's Song-ot John Denvertől. Vagy nagy kedvencem volt még a szóló-repertoárjából az No Woman, No Cry - I can't Help Falling in Love - With or Without You egyveleg. Ez így egy számban. (Wise man say: no woman, no cry... stb.)
Na itten vagyunk koncert előtt, - az aggódó google-userek kedvéért - szemmel láthatóan boldogan:
És igen, vannak szép lüke pólóink. Gabó swaroski kristályos Guns pólójára nagyon fog irigykedni a nagyobbik unokahugom, az én nagyon cicás My heart beats for You feliratomra meg a kisebbik. És amilyen vicces partykon játszik a Blokk, egyszer még lazán beléjükbotlunk.
Bejegyzések
2 megjegyzés:
Én is fajitat ettem, csak pénteken. Veggie fajitat. De legalább mára sikerült leadnom a plusz kilókat. Viva la futás! :)
Etus
Azért valaki megmondhatná a Blokknak, hogy a Bergendy meg a Zaltnay nem úgy írja a nevét.
perger
Megjegyzés küldése